A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

ban Gerevich László nem foglalt állást,

53 azokat vagy a káptalani templom, vagy a királyi udvarház építésénél használták fel. A Hetéayben feltárt kemencét csak feltételesen hozhatjuk kapcsolatba a falu Árpád-kori templomával, a pókaszepeíki kemence

54 esetében ez Vándor László szerint bizonyos. Az előbbiekhez hasonlóan, a békéscsabai és a gyulai kemencék esetében is a közelükben előkerült templomok építésénél használhatták fel az ott égetett téglákat. Ennek bizonyítása még a jövő feladata. Az ismertek közül egyedülálló az őriszentpéteri téglák felhasználása a huszárvár építésénél és folyamatos javításánál.

55 Csongrád-Várháton több tényező együttes megléte tette lehetővé a műhely (műhelytelep) kialakítását. A téglavetéshez szükséges ártéri agyag szinte korlátlanul rendelkezésre állt a vékony humuszréteg alatt. A nyerstégla készítéséhez szükséges jelentős mennyiségű vizet nemcsak a Várhátat körülvevő mocsaras területről nyerhették, hanem főleg a dombot északnyugatról megkerülő egykori Körös-ág — az Árpád-korban minden valószínűség szerint bővizű morotva — biztosíthatta. Az égetéshez szükséges fa az ártéri erdőben rendelkezésre állt. Mindezek mellett döntő lehetett a hely kiválasztásában az is, hogy a falutól távolabb kellett a téglavetést és az égetést végezni, mivel ez utóbbi tűzveszélyes volt a településre. A Várháton működő téglaégető kemencék termékét nem helyben használták fel. Erre egyrészt a leletanyag teljes hiánya, másrészt a hely földrajzi adottsága utal. A mély fekvésű, vízjárta területből kiemelkedő Várhát magaslatához a legközelebbi, emberi megtelepedésre és megélhetésre alkalmas terület az alig 3 km-re lévő Elles homokdombja. Itt építették fel a Bor nemzetség monostorát a 13. század végén. A földrajzi környezet és adottság szinte kínálja a két helyszín és objektum összekapcsolását. A közvetlen kapcsolatot a már említett morotva biztosította. (1. ábra) A várháti téglákat a morotva vizén, tutajokon szállíthatták az ellesi monostor építéséhez. Ezt valószínűsítik a monostorra vonatkozó források és a kemence közel egyidejűsége is. Az archeomágneses kormeghatározás szerint az 1987-ben feltárt várháti kemence használatának ideje a 13—14. század fordulójára tehető; az Elles monostorára vonatkozó első írásos adat pedig 1306-ból származik.

56 A csongrádi múzeumban található, ill. az elmúlt 10 év során a helyszínen begyűjtött ellesi téglák jellegük és méreteik alapján a monostor későbbi bővítéséből származnak. A téglaégetők és a monostor kapcsolatát egyértelműen és közvetlen módon csak az utóbbi feltárását követően lehet eldönteni. Ebben az esetben egy másik természettudományos vizsgálattal, pl. a termolumineszcens módszer segítségével össze lehetne hasonlítani a várháti és az ellesi korai téglákat. Addig a kemencék és Elles monostor kapcsolatát csak feltételesen kezelhetjük.

57 53 GEREVICH LÁSZLÓ 1983. 64 VÁNDOR LÁSZLÓ 1981. 73—76. 55 VALTER ILONA 1987. 152—153. 56 GYŐRFFY GYÖRGY: 1987. 895. A monostor ekkori nagyságát jelzi, hogy a Bor nembeli tulajdonosok 200 márkáért adták zálogba Kopasz nádornak. 57 A rajzokat Czabarka Zsuzsa grafikus, a békéscsabai kemence fotóját Szatmári Imre, a csongrádi 1987-ben feltárt kemence fotóit a szerző készítette. A Csallány-féle fotók a szentesi Koszta József Múzeumban található üveglemezekről készültek. 179