A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

oldalon a terület ellaposodik. (5. ábra) Az enyhe kiemelkedésű part délnyugati sarkában, a Békéscsaba—mezőberényi műút nyugati oldala mellett, 1985-ben gázvezeték árkának ásása során vörös színű omladék került elő. A leletmentő ásatás keretében, Szatmári Imre békéscsabai régész két kutatóárokkal és egy szelvénnyel egy 6,5 X X4,5 méter alapterületű kemence részletét tárta fel.

17 (6. ábra) 6. ábra. A békéscsabai ásatás felszínrajza A földbeásott, a mai felszíntől 120 cm mélyen kialakított, három agyagpados, négy tűzteres kemence előkerült részletéből teljes biztonsággal kiszerkeszthető annak formája és mérete. A kemencében a hossztengellyel párhuzamosan voltak kialakítva az agyagpadok és köztük a tűzterek. Az alig 20 cm magas agyagpadokat a hosszanti oldalára fektetett és lapjaival egymás mellé illesztett téglákkal magasították, emelték meg. Ezen a téglasoron, egyes helyeken megszakítva, légjáratokat alakítottak ki. A tűzterek alján, melyek mintegy 15 cm vastagon voltak átégve, mintegy 10 cm vastag faszénréteget bontottak ki. A kemenceszájaktól a tűzterek fokozatosan lejtettek, a szintkülönbség mintegy 25 cm volt. Az oldalfalak és a kemence vége az agyagpadokhoz hasonlóan téglákból volt építve úgy, hogy a külső oldalukat hosszabbik élére fektetett téglasorral takarták. A kemence előterében a fűtőnyílások előtt két sekély, félköríves munkagödör volt. Egy-egy gödörből két-két tűzteret tudtak fűteni. (7. 17 Köszönettel tartozom Szatmári Imrének a kemence publikálásának átengedéséért. A lelőhely a Békés megyei topográfiában a Békéscsaba 78. számú. 169