A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról

szanti oldala alatt, egymástól 120 cm-re két, agyagba vájt 100—115 cm széles és 80— 90 cm magas fűtőteret alakítottak ki. A fűtőtér és az égetőfelület között 30—35 cm vastag agyagréteg a már említett három járattal át volt vágva, tehát valójában egy rostélyt képezett. A járatok, az égetőfelület és a tűztér egyenletesen tapasztott és elsimított felületű volt, amely használat közben 2—3 cm vastagon keményre égett. A feltárás során felmerült annak a lehetősége, hogy a most feltárt kemence azonos lehet a Csallány G. által egyszer már kiásott és lefotózott kemencék egyikével. Ezt valószínűsíti a bolygatatlan altalajtól elütő, paticsszemcsékkel kevert agyagréteg, amelynek alsó szintjén egy újabbkori használt lábbeli is előkerült. A Csallányféle fotók alapján az akkori felszíntől a kemence égetőfelülete mintegy 80—90 cm mélyen került elő.

12 4. ábra. A várháti kemence A és В metszete Csallányék a rostély tetejétől számítva 45—50 cm mélyen ástak le a kemence mellett. Az eredeti állapotában megmaradt betöltés tanúsága szerint a két tűzteret nem bontották ki. Ezt most feltárva, a tűzterek alján 5—6 cm vastag hamuréteget, fölötte vörös, égett agyagmorzsalékos betöltést találtunk néhány negyed- és féltéglával együtt. A szelvényünkbe eső, mintegy 100 cm hosszú, a tűzterekhez dél felöl csatlakozó, a kemenceszájtól fokozatosan szélesedő tüzelőárkok alja is tapasztott volt és a kemencék felé enyhén lejtettek. Az objektum feltárásakor korhatározó leletanyag nem került elő (3—4. ábra, 3. kép, a—b). 12 A két kemence azonosságát döntően bizonyítja az eddigiek mellett, hogy mindkét kemence északkeleti sarkán hasonló törésvonal látható. (1. kép a. és b.) 165