A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

Az eddig feltárt 17 lakóházunkból csupán egyben volt a kemence alja sütésre alkalmas módon letapasztva, az összes többi tehát csak fűtésre ill. a téli hidegben főzésre volt alkalmas. Kenyeret ill. kenyérféle lepényt ezek szerint csakis a külső kemencékben süthettek. A külső kemencék közül a 4 egyszerű földbevájt, ill. két tégla- és egy kőkemence rendelkezett sütésre alkalmas, agyaggal tapasztott sütőfelülettel. (Figyelemre méltó, hogy az e korban általánosnak mondható gyakorlattól eltérően Szeren egyetlen kemence tapasztásában sem találtunk cserépréteget, csak az egyik kemence tapasztása alá helyeztek el állatcsontokat.) Mivel a 9/b jelzésű kőkemencénk tapasztott alja alig volt átégve, ezt a kemencét kizárhatjuk a sütőkemencék sorából. Minden körülményt figyelembe véve a sütőkemence kritériumainak az l/a—b—c, valamint a 2. sz. és a 9/a jelzésű kemence felel meg. Az agyagtapasztás nélküli tüzelőterűek közül a 4. sz. kő- és a 7. sz. téglakemence közös jellemzője a szájnyílásuk előtt kb. 1/2 m-el, kétoldalon jelentkező oszlophely, melynek megfelelőit a Tiszalök-rázomi szabadban lévő füstölőkemencéknél is megtaláljuk

28

. Bizonyítható tehát, hogy a füstölőkemencék előterét befedték, méghozzá oly módon, hogy a kemence mögött valószínűen a földfelszínre támaszkodó féltetőt nem az előtér elejénél, hanem a szájnyílás előtt támasztották alá két oszloppal, amelyek így egyúttal a kiáramló füst fölé szánt élelmiszer felfüggesztését biztosító rudat is tarthatták (5. tábla). A külső kemencék más módon való befedésére utaló nyomot viszont egyetlen esetben sem találtunk. Régészetileg ezért nem látjuk alátámasztottnak Méri István rekonstrukcióját a külső kemencék befedésére vonatkozóan,

29 ilyen tetőre utaló nyom ásatásokon eddig nem került elő, csak a XIX—

XX. századból vannak analógiái.

30 A két esetben előforduló, közvetlenül egymás mellé épített tégla- és kőkemencéről jellemzőik alapján feltételezzük, hogy a téglakemencék mindkét esetben sütés, a kőkemencék pedig füstölés célját szolgálhatták. A füstölőkre jellemző, szájnyílás két oldalán lévő oszlophelyek ismeretének hiányában is erre kell gondolnunk, mivel mindkét téglakemence gondosan tapasztott sütőfelülete igen erősen át volt égve, míg a kőkemencéké csak gyengén, viszont ez utóbbiakban vastag hamuréteg utalt a gyorsan elégő, jól füstölő, nagy mennyiségű tüzelőanyag elégetésére. Nem teljesen egyértelmű viszont a 8. sz. téglakemence funkciója. Gondos megépítése, jól tapasztott sütőfelülete ellenére több érv is szól a füstölésre való felhasználása mellett: így pl. az, hogy sütőfelülete csak gyengén, oldalfala és boltozata ezzel szemben erősen át volt égve; magas szájnyílása, ami sütés esetén hátrányt jelentő hőveszteséget okoz; valamint az előterében megfigyelt oszlophelyek füstölőkemencékre jellemző elhelyezkedése. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy az egyértelműen sütőkemencéknek tartható külső kemencéinknél egy esetben sem találtunk befedésükre utaló nyomot, míg a füstölőknél három esetben is azonos, a fenti módon készített tető létezését feltételezhetjük. Ez alapján úgy gondoljuk, hogy a korai középkorban a külső kemencéket nem minden esetben fedték be, csak ha a funkció is megkövetelte. (Még az utóbbi évszázadból is vannak adatok, melyek szerint a külső kemencékhez nem minden esetben építettek védőtetőt, hanem pl. a lapos tetejű kemencéket télire valamivel — pl. deszkával — letakarták.

31 28 MÉRI ISTVÁN 1952. 4. kép C, 1963. 3. kép. 29 MÉRI ISTVÁN 1969—70. IV. tábla, 81. 30 JUHÁSZ ANTAL 1984. 209, 210, 211. kép. 31 SABJÁN TIBOR 1988. 38—40. 153