A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

szokásoknak is ellentmondani látszik, s azt a gondolatot sugallja, hogy a ház tulajdonosa „kőkemencés építkezési hagyománnyal" rendelkező településről érkezhetett. Hogy a környezeti adottságok mellett (vagy akár azokkal szemben) a kemencék építőanyaga esetleg mégis bizonyos építési hagyományok makacs őrzője is lehetett, arra bizonyíték a dunaújvárosi feltárás

10

, ahol a VII. századi avar településen kizárólag a kőből épített kemencék használata a jellemző, (méghozzá másodlagosan felhasznált római hulladékkő és nem ritkán téglák felhasználásával készültek ezek), ugyanakkor a mintegy 500 évvel későbbi, zömmel XII—

XIII. századi falu lakói ugyanabban a környezetben nem éltek a lehetőséggel és házon belül- és kívül egyaránt kizárólag agyagkemencéket építettek. 4. kép. Az 5. sz. kemence Ha a szeri település belső kronológiáját megnézzük ebből a szempontból, azt látjuk, hogy a kőkemencés házak itt is a település korai időszakába tartoznak, használatuk a XI. század első felére tehető (de nem zárható ki végső soron, hogy a X. századra is visszanyúlik!), s ugyanez áll a 4. sz. külső kemencére is. De ugyanerre az időre tehető több egyszerű, földbevájt kemencés ház és a 2. sz. állatcsontos-tapasztású külső kemence használata is. A kemencék leírásánál számbavett körülmények alapján úgy tűnik, hogy a XI. század második felétől ill. végétől számíthatjuk a továbbélő, egyszerű földbevájt (pl. az 1. sz. kemencecsoport) és kőkemencék (így az 5. sz. és a 9/b jelzésű kemencék) mellett a téglából épített kemencék megjelenését. A tégla építőanyagként való felhasználása egy újabb kérdéskörhöz vezet el bennünket, hiszen a kora középkori népi építészet területéről alig-alig van példa rá. A Tiszalök-rázomi külső kemencék szájnyílását két oldalról néha kővel — vagy tégladarabbal erősítették meg

11

, Székelykeresztúron pedig egy XII. századi földbe10 BÓNA ISTVÁN 1973. 9—92. 11 MÉRI ISTVÁN 1963. 275. 144