A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Vályi Katalin: Külső kemencék Szer Árpád-kori településén

kb. 130x140cm, az előtér hossza: 240cm, szélessége: 120cm. Használata arheomágneses korhatározás alapján 1050 tájára tehető. Külső kemencéink építőanyag szerinti második csoportját a kőből épült kemencék alkotják. A 4. sz. kemencét egy szabályos kör alakú gödörbe nagy terméskövekből építették, kötőanyag felhasználása nélkül, oly módon, hogy a nagy kövek közötti réseket kisebb kőtöredékekkel töltötték ki (2. tábla 4, 3. kép) A boltozatot ezután kívülről valószínűen földdel boríthatták be. A szűk szájnyílás előtt lévő nagyobb kő eredetileg a szájnyílás eltorlaszolását szolgálhatta. Tapasztott sütőfelülete nem volt, alját csak az elegyengetett és kissé ledöngölt, hamus-faszenes föld jelezte. Ezzel szemben a beszakadt boltozat kövei erős égésnyomokat őriztek meg. Előterének nagy részét az 1970-es években egy kutatóárokkal elpusztították ugyan, de szerencsénkre megmaradt a szájnyílás két oldalán lévő egy-egy oszlophely, ami az előtér fedésének egyértelmű bizonyítéka. Méretei: a kemence gödrének átm.= 150X140cm, az előtér sz. = 200cm, hossza ismeretlen. A kemence használatát a betöltésében talált leletek alapján a XI—

XII. századra tehetjük (6. tábla 3.). Hasonló módon épülhetett az 5. sz. kemence is (3. tábla 5. sz. 4. kép), melynek gödrét az elhagyott és már betemetődött 14. sz. objektum szélébe vágták bele. A kötőanyag felhasználása nélkül, kisebb-nagyobb kövekből készített kemence és a gödör fala közötti rést a szájnyílás vonalában egy-egy élére állított téglatöredékkel töltötték ki, a beszakadt boltozat kőtöredékei között pedig nagyobb kavicsokat is találtunk. Alja nem volt letapasztva, bontása közben rendkívül vastag (kb. 15—20 cm-es) hamuréteget figyelhettünk meg rajta. Az előtér fedésére utaló nyomot nem találtunk. Méretei: átm.= 120x130 cm, az előtér Sz.= 120cm (a szájnyílásnál), H.= 125cm. Leletanyag a kemencéből nem került elő, így korát csak stratigráfiai helyzete alapján állapíthatjuk meg. Pusztulását a felette áthaladó kelet—nyugati irányú kolostorkerítés falának alapozási árka okozta, aminek építését legkésőbb a XII. század közepére tehetjük. így a kemence használata a XI. század második felében ill. a XII. század első felében határozható meg, s ezt a kemencét korban megelőző 14. sz. objektum leletanyaga is alátámasztja. Formailag a második csoporthoz tartozik a 3. sz. kemencénk is, amely azonban építőanyagát tekintve átmenetet jelent a második és harmadik csoport között (2. tábla 3. sz., 3. kép). Ez a kemence egy kör alakú gödörből és egy hosszúkás, teknő alakú előtérből állt. A gödörben rengeteg kisebb-nagyobb kő- és téglatöredék feküdt, (a gödör fala mentén sűrűbben, mint középen), de mind másodlagos hely zetben, in situ nagyobb követ vagy téglát nem találtunk. A maradványok arra utalnak, hogy ez a kemence talán kő és tégla vegyes felhasználásával készülhetett, de a felhasználható építőanyagot később, használata megszűnése után kibányászhatták belőle. így maradhatott csak az apróbb (esetleg a boltozat hézagainak kitöltésére használt) kő- és téglatöredék a gödörben. Alját, mely nem volt letapasztva, csak a kissé ledöngölt föld jelezte. Zavaró körülmény, hogy a tűztéren szinte semmi égésnyomot nem észleltünk, viszont a betöltésben több helyen égett, faszenes földet figyelhettünk meg. Előtere a szájnyílás irányában enyhén lejtős, fedésére utaló nyomot nem találtunk. Méretei: a gödör átm.= 150X130 cm, az előtér H.= 170cm, Sz.= = 80—90 cm. Leletanyaga a XIII. századra utaló cserepekből állott (6. tábla 1—2). |f! f Külső kemencéink harmadik csoportját a téglából épített kemencék jelentik. 1 И '"A 7. sz. kemence (3. tábla 7. sz.) tűztere a korabeli járószint alatt kb. 60 cm-el lehetett — tehát ez a kemence is legalább félig földbe volt mélyítve. Téglalap alakú, oldalfalai (és feltehetően a boltozata is) téglákból készültek, sárga agyagot használtak hozzá kötőanyagként. Szájnyílásánál nem szűkült össze, s itt mindkét oldalon 137