A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Kőhegyi Mihály–Vörös Gabriella: 3–4. századi temető és 4–5. századi település Szeged–Algyőn

is, jobbára a mellkas környékéről. Egy részük biztosan nyaklánchoz tartozott, az apró kettőskúpos alakú kék és sárga gyöngyöcskék viszont inkább a ruhára voltak felvarrva. Korábban általános volt az a vélemény, hogy a féltorqueseket gyöngyökből fűzött félnyakláncokkal egészítették ki, és így rögzítették a nyakon.

12 Tudunk azonban olyan esetről is, amikor a torquessel együtt a nyak körül egyáltalán nem voltak gyöngyök

13

, más esetben a gyöngyök és a torques egymáshoz való viszonya zárta ki az ilyen módon való rögzítés lehetőségét. A 62. sír esetében az utóbbi a helyzet. A nyaki részen alig találhatók gyöngyök (5. kép), zömük a mellkason, de mindenképpen a torques íve alatt található, így nyilvánvaló, hogy egy nyaklánchoz tartoztak. Nyaklánca volt a 70. sírban nyugvó kislánynak is. A kettőskúpos alakú kék pasztagyöngyök ebben az esetben inkább felvarrva voltak: helyzetük alapján, valószínűleg a ruhácska ujját díszítették (8. kép). A 76. sírban, a nyak körül előkerült gyöngyszemek — helyzetük és típusuk miatt — egyértelműen csak felfűzve lehettek. (11. kép.). A temetőben előforduló nyakláncok közös vonása, hogy vegyes gyöngyökből fűzték valamennyit és mészkőgyöngy (2—3 db), karneolgyöngy (1—10 db), valamint a pasztagyöngyök különböző típusai minden esetben megtalálhatók (cső alakú és nyomott gömb alakú) a füzéren. A szarmata női viselet legérdekesebb vonása, hogy a ruha ujját, nyakrészét (kivágását), valamint a ruha alsó szegélyét gyöngyökkel, általában gyöngysorokkal varrták ki. A két gyereksír gyöngykészlete alapján csak valószínűsíthettük, hogy a ruha ujját kihímezték. A 76. sírban a gyöngyök elhelyezkedése alapján egy nadrág (12. kép), a 81. sírban pedig egy szoknya kivarrását rögzítettük (14. kép). A gyöngyök mindkét esetben szorosan egymás mellett elhelyezkedő sorokban voltak felvarrva, meghatározott rend szerint. A színek soronként változtak, de egy soron belül mindig azonos színű gyöngy volt. A 76. sírban, a zsugorított helyzetnek köszönhetjük, hogy a többi sortól eltérő típusú gyöngyökkel díszített legalsó sor a nadrág szárának kerületét is megadta. (12. kép). A temető sírjainak csaknem fele valamilyen mértékig bolygatott volt. A legmélyebb sírokban (69, 71.) már bontás közben észleltük a rablógödröt és formáját is rögzíteni tudtuk (7, 9. kép). A 69. sírban a mellkasi részt bolygatták meg, míg a 71.-ben a sír hosszanti oldalfalába is behatolva feldúlták az egész csontvázat. A 2. sírban egyetlen csont sem volt a helyén, de a koporsó vonala sértetlen volt és rajta kívülre egyetlen csont sem került. Ebben az esetben tehát a sírrablók pontosan a koporsóra ástak rá. (3. kép.) A 67. és a 76. sírokban a mellkas csaknem összes csontja hiányzott. Beásásnak nem találtuk nyomát és a leletek is a helyükön voltak. (Egyes csontok elmozdulása rabolatlan sírban is előfordul, az oka elsősorban állatjárás lehet). Ilyen esetekben arra gondolunk, hogy az agyagos földben egyes csontok annyira elporladnak, hogy csupán lenyomataikat találtuk meg. Legfőbb bizonyíték erre a 69. felnőtt sír, ahol a bolygatatlan részen eredeti helyzetben talált hosszúcsontoknak is csak a lenyomatait tudtuk kibontani. A csontok rendkívül rossz megtartása azonban nemcsak a talajadottságok függvénye, hiszen az ugyanitt feltárt honfoglaló sírokban a csontvázak nagyon jó állapotban kerülnek napvilágra. A temető kronológiai helyzetének meghatározásánál elsősorban a fibulák jönnek számításba.

14 Az ún. alföldi típusú számszeríj fibula (III. t. 8.) a III. századra 12 A torquesek viselésének rekonstrukciójáról: PÁRDUCZ MIHÁLY 1951. 25. nő. 1937. 134. 13 PL: Kiszombor-B 73; 112. sír. PÁRDUCZ MIHÁLY 1950. 15. 16. 14 A fibulák kronológiai besorolásához szükséges adatokat H. VADAY ANDREÁNAK köszönjük. L. továbbá: KÜRTI BÉLA 1987. 76. 131. jegyzet. 100