A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Szemán Attila: X–XI. századi filigrános mellkeresztek

előlap szárvégi és központi medaillonjaiban találhatók. Felforrasztott filigránnal kereteitek a tárgyak körvonalait és a medaillonokat, a fennmaradó felületeket pedig azonos formájú, apró filigránelemekkel töltötték ki. A kétféle díszítés szervesen összekapcsolódik. Az egyszerűbb daraboknál a filigrán díszítés további, egészen részletekig menő hasonlósága, hogy koncentrikus körökből, a kereteléssel párhuzamos egyenes filigránszálakból és a jellegzetes, apró filigránkörökből építették fel. A keresztek átlagos magassága 7—8 cm. Üreges testük — a dinogetia-garvani arany kereszt kivételével — valószínűleg nem szolgált ereklye tartására. Használati idejüket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy közöttük legpontosabban a nagytőke—jámborhalmi kereszt datálható. Biztosnak tekinthető a dinogetiagarvani arany kereszt lelőkörülményeinek XI. századi keltezése. Ennek készítési idejét — feltevésünk szerint — a X. század vége és a XI. század eleje közötti időszakra tehetjük. A Dinogetia-Garvanban előkerült kereszttöredékek XII. századi meghatározását semmiképp sem fogadhatjuk el. A töredékek ugyanis alighanem már töredékként kerültek a földbe, így használati idejüket csak post quam határozhatja meg helyzetük. Ebből következően természetesen nem fogadhatjuk el azokat a datálásokat sem, amelyek az előbbi töredékek meghatározására épülnek. Bárány-Oberschall a nagytőke—jámborhalmi kereszt tágabb időhatárait — formája alapján — a IX—

X. század fordulójára teszi. A „drágaköves kereszt" típusa és a medaillonos forma valóban már korábban kialakult, és bizonyos értelemben talán régies a XI. században. Mégis, mint fentebb megállapítottuk a párhuzamok felsorolásakor, e forma hosszú időszakon keresztül élt, éspedig más típusokkal párhuzamosan. Egyéb tárgytípus okát vizsgálva, technikai azonosság alapján, elkülöníthető a félhold alakú fülbevalók egy fajtája. A kivétel nélkül ezüstből készült fülbevalókat úgy készítették, hogy a lemezből kivágott alapformát filigránnal kereteitek, a szabad felületeket pedig apró filigrándíszek felforrasztásával töltötték ki. Ezek között megtaláljuk az aprókörös díszítést is, de többnyire szimmetrikus mustrába rendezett szőlőkacs alakú filigránszálakból állnak. Itt is gyakran előfordul az — a kereszteknél is gyakori — a technikából adódó „hiba", hogy a díszítmények egy része lehullott az idők során. E fülbevalók felgyűjtését Bulgáriában Vazsarova végezte el. Nála a fülbevalók ötödik típusának első csoportját alkotják ezek a darabok.

53 E fülbevalókat az egyik lelőhelyen, Ablanicában előkerült példányokkal szemléltetjük (6/A, В, С ábra). Ugyancsak a Balkánról, Romániából került elő egy ilyen ezüst fülbevaló, Cornesti lelőhellyel. A X. századra keltezik (6/D ábra).

54 Magyarországon, a Dél-Alföldön találtak egy hasonló fülbevalót, Gyula—Téglagyár lelőhelyen. A X—

XI. századra datálják (6/E) ábra.

55 Ha e fülbevalókat összevetjük a keresztekkel, úgy tűnik, hogy a filigrános díszítésnek ez a típusa a X—

XI. századra jellemző.

56 53 Vazsarova, Zs. N. 1976. 282. obr. 175. és összefoglaló táblázat. A lelőhelyek a következők: Mezek (Мезек), Altimir (Алтимир), Tróján (Троян), Ablanica (Абланица) I. és II., Szlaseny, (Слашень). Tuhovise, (Туховище), А 6/A, В, С. ábrák rajzait az ablanicai leletek hivatkozott fényképéről készítettem. 54 Dan, Gh. Theodoer 1981. 111. fig. 19. Cornestiből való lelet A 6/D ábra a hivatkozott rajz hasonmása. 56 Bakay Koméi 1978. LXVI. tábla 34—35. 174. Gyula—Téglagyár, 94. sír, Erkel Ferenc Múzeum ltsz.: 66.32.185. és 66.32.245.; A 6/E ábra rajzát a hivatkozott fénykép alapján rajzoltam. Az épebb állapotban levő darabot ábrázolja. 56 Valamennyi lelet ebből a korból származik. 89