A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Szemán Attila: X–XI. századi filigrános mellkeresztek

szembeötlő. A kifejezetten rövid, dúsan ráncolt perizoneum, valamint a párhuzamos — de nem összezárt — lábak megformálása és suppedaneumra helyezése összekapcsolja a két corpust. Kovács Éva az újszászi corpus nyugati eredetének egyik bizonyítékaként a koronát nevezi meg. A korona azonban csak 1054-től lesz gyakori eleme a nyugati Krisztus-ábrázolásoknak.

44 Corpusunk egybevethető a német császári korona keresztjének hátoldalán levő vésett Krisztussal is.

45 Az újszászi corpusszal való összehasonlításkor leírt egyezések ugyanúgy megtalálhatók, de a kissé jobbra hajlított — korona nélküli — glóriával körülvett fej, és a középen elválasztott haj megformálása is hasonlít. További érdekes egyezése keresztünknek a császári koronával a filigrán kúpok alkalmazása. A corpus későbbi felerősítését bizonyítja, hogy a szabályos filigránmustrát megbontották a kereszten. A feltehetően eredeti elrendezés a felső száron figyelhető meg, ahol a corpus felerősítéséhez nem volt szükség az átrendezésre. A kereszt két vízszintes szárán a medaillont keretező vastagabb filigránszál belső íve miatt a corpus nem fért volna el. Ezért azt lefejtették és a külső ív mellé forrasztották. Mivel ez nem volt elég, a két követ is kijjebb helyezték a szekrényes foglalatokkal együtt. A függőleges szárakon nem volt erre szükség, így ott megmaradt eredeti formájában a kőfoglalatokat körülvevő filigrándíszes kör. Szintén később kerülhettek a keresztre a kisebb kövek és a filigránhuzalból hajlított kúpok. Ezt bizonyítja, hogy az eredeti filigránmustrát részben takarják, ellentétben a medaillonok nagyobb köveivel és a szárvégek sarkaiban elhelyezkedő fémgyöngyökkel. A kereszt középpontjában — a szárak találkozásánál — eredetileg a szárvégeken levőkhöz hasonló kőfoglalás feltételezhető. Talán az ötödik nagyobb kő volt itt, mely a kereszt láncának kapcsolódásánál található. Keretéhez tartozhatott az a vastag filigránszál, ami — szabálytalan formára hajlítva — a corpus glóriáját képezi. Feltételezésünk szerint a kereszt eredetileg bizánci készítmény, melyet később a nyugati kultúrkörhöz tartozó mester látott el corpusszal. Figyelembe véve az eredeti datálást, valamint a fentebbi elemzésünkben leírtakat, az átalakítás a XI. század első felében történhetett. Mivel a kereszt — természetszerűleg — korábbi ennél, készítését a X. század vége és a XI. század eleje közé keltezhetjük. A nagytőke—jámborhalmi kereszttel szinte megegyező két kereszt töredéke került elo ugyancsak Dinogetia—Garvanban. Mindkét töredék rézből készült, lemezes, 4/B ábra. A dinogetia-garvani kisebb töredék 4/A ábra. A dinogetiagarvani nagyobb töredék 44 Lovag Zsuzsa 1985. 190. 45 Fillitz.H. 1985. Nr. 1. 86