A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Vörös Gabriella: Fegyveres sírok az Alföldön a IV. század második fele és az V. század közepe között

szerűséget nem tudtunk levonni.

95 A sándorfalvi temető a fegyveres temetkezések magas részarányával tűnik ki, ugyanis itt minden felnó'tt férfi sírjában találtunk fegyvert: kettőben kardot, kettőben lándzsát. (24. Ih.). A temető szerkezetét vizsgálva nagyszerűen kimutatható, hogy az egyik szárnyába csak a férfiakat, a másikba csak a nőket temették. Ez elsősorban a körárkos sírokra érvényes, de ha a melléklet nélküli 9. gyermeksírról feltételezzük, hogy leány volt, a körárkosakban felfedezett törvényszerűséget a körárkon kívüliekre is kiterjeszthetjük. Vélelmünket igazolja, hogy a két fiúgyermeket a férfiak oldalára, az egyik körárkos-halmos lándzsás férfi sírja mellé temették. A fiúgyermekek sírjaiban nem találtunk fegyvereket — más temetőkben sem —, ami azt látszik bizonyítani, hogy a szarmaták társadalmában a fegyver viselése az életkorhoz volt kötve. A többi lelőhelyen a fegyveres sírok vagy egyedül, vagy csak kisebb temetőrészletek tagjaként kerültek elő, legtöbbjük bolygatott volt, vagy nem volt hitelesen feltárva. A fegyvertípusok mindegyike a korszak általánosan ismert darabja. A lándzsákból összesen 53 példányt vizsgálhatunk. Sírbeli helyzetük csak ritkán ismeretes, főként a gyakori bolygatások miatt. Megfigyeléseink szerint az értékelhető síroknál leginkább a váll vonalában helyezkedtek el (8 sírban), kevesebbszer a lábaknál (6 sír), és csak elvétve a kezeknél (2 sírban). Átlós helyzetű lándzsát két sírban feltételezünk. Az egyikben a mellkason került elő a lándzsacsúcs (9. Ih., 16. sír), az alattyániban pedig a sír egyik fej felőli sarkában (1. Ih.). Valószínű, hogy az utóbbi esetben a lándzsát nem a halottra helyezték, hanem a koporsóra. Feltételezésünk szerint ennek oka az lehetett, hogy a hosszúnyelű fegyver nem fért bele a koporsóba, a sírgödörbe is csak átlós helyzetben tudták elhelyezni.

96 Azokban az esetekben, amikor a medence, illetve a kézfejek környékén kerültek elő a lándzsahegyek, vagy bolygatottak voltak a sírok, vagy pedig sírba helyezésük előtt el kellett hogy törjék a lándzsák hosszú nyelét. Erre az utóbbi lehetőségre — csak feltételesen —a kardok eltörésének és összehajlításának előfordulásai miatt gondoltunk.

97 A lándzsahegyek mérete és formája igen különböző, és változó a köpű pengéje hosszának aránya is, ami arra utalhat, hogy a különböző típusoknak más és más volt a szerepük a harcban, illetve használatuk során.

98 Lelőhelyeinken összesen 25 db kard került elő. Méretük szerint két nagy csoportba sorolhatók: hosszú (kb. 75—100 cm) és rövid kardok (40—60 cm). A hosszú kardok többsége fából készült tokban került a sírba, a farostlenyomatok jól látszanak a kardok pengéjén (1., 17., 24/1., 5., 29., 30., 32. és 36. Ih.). Nagyon kevés olyan példányt ismerünk, melynek tokját valamilyen fémkoptatóval látták el: a szirmabesenyői (36. Ih.)., a sándorfalvi 5. sír kardjának tokját (24. Ih.) és kiemelkedően fontos a szeged-szőregi homokbánya 39. sírjában lelt bronzból készült példány (29. Ih.).

99 Néha az is előfordul, hogy a markolatot külön95 Párducz Mihály—Korek József 1946—1948.293. 96 A lándzsák nyelének hosszához: Várady László 1961. 291. 97 A Csongrád-Kenderföldek 40. férfi sírjában találtak kettéhajtott kardot. (Párducz Mihály 1959.

1.1. 8.) Tataháza-Határdűlőben feltárt hunkori szarmata sírok közül az egyik férfisírban hosszú vaskard került elő, melyről megállapítható volt, hogy erőszakkal törték el temetéskor. (Kőhegyi Mihály 1962. 44.) 98 A legkisebb 16,8 cm (37. Ih."), a legnagyobb 40 cm volt (10. Ih.). A köpű és penge aránya vonatkozásában két nagy csoportot különíthetünk el: — ahol a teljes hossznak kb. fele a köpű hossza (6. Ih.: 3—4, sír, 9. Ih.: 61., 70., 108. és 123. sír, 10—11. Ih.). — ahol a köpű jóval rövidebb a pengénél (1. Ih., 9. Ih.: 5. és 60. sír, 24. Ih.: 3. és 7. sír.) A fegyverek részletes tipológiáját H. Vaday Andrea dolgozta ki legutóbb, ezért ezzel itt nem foglalkoztunk (1985, 1987.). 99 Vörös Gabriella 1986/a. 24. 52