A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)
Természettudomány - Horváth Ágnes: Hidrobiológiai vizsgálatok a kelebiai halastavakon
Az 1982. február 25-i vízminta kémiai analízisét az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Laboratóriumában végezték el, melynek fontosabb eredményei a következők : kation g/m 3 anion g/m 3 Ca+ + 16 ci26 Mg+ + 61,4 so 4-10,6 Na + 36,8 HC03387 K+ 4,7 C030 A vízre jellemző kationtípus Mg—Na, az aniontípus pedig HC0 3 . Az oldott oxigén mennyisége megfelel a halastavak vizére vonatkozó alapvető követelménynek (Fóris 1975). A tavak halobitás szerinti minősítése béta-limno-típusú. Az uralkodó ionok sorrendje: Mg—Na—HC0 3 . A tavakat (ápr. 1—jún. 30-ig) szervestrágyával, valamint nitrogént és foszfort tartalmazó műtrágyával trágyázzák. Ennek az eljárásnak a célja a halhúshozam fokozása. Az utóbbi időben egyre kevesebb szervestrágyát használnak fel a tóvíz tápanyagdúsításához, ezért mind nagyobb jelentőségűvé válik a műtrágyák használata. Ismert, hogy tavaink természetes táplálék-készlete tavasszal a legtöbb, majd a júniusi napforduló után, egészen augusztus közepéig a közepesnél is kisebb mennyiségű. Ugyanakkor a halak táplálék-igénye ebben az időszakban a legnagyobb. Ha nincs elegendő természetes táplálék, akkor a plankton szervezetekkel táplálkozó fajok kevés súlygyarapodást érnek el. Ezért a kritikus időszakban adagolni kell a nitrogén- és foszfor tartalmú műtrágyát, a víz mindenkori állapotának laboratóriumi ellenőrzése nyomán javasolt mennyiségben, megfelelő időközönként (Rákos 1977). A tavakat tavasszal a vízmélységtől függően 40—60 tonna hallal telepítik be. A mintavételi helyek Gyűjtéseimet és megfigyeléseimet 5 helyen végeztem (1. ábra). A mintavételi helyek kijelölésénél figyelembe vettem, hogy a különböző életkörülmények befolyásolják a víz élővilágának minőségét és mennyiségét. Az I. és II. mintavételi helyet az 1. ábrán látható 4. számú tó nyíltvízi régiójában jelöltem ki (1, 2 kép). Az I, számú mintavételi helyet a tó közepén, a II. számút a tó ÉK-i részén levő öböl nyíltvízi régiójában jelöltem ki. így lehetőségem nyílt vizsgálni azt az eltérést, ami ugyanazon tó két, ökológiai körülményeit tekintve bizonyos mértékig különböző pontjainak zooplanktonját jellemzi. A 4-es és 5-ös számú tó zsilipen keresztül összeköttetésben van. A III-as számú mintavételi hely az 5-ös számú tó nyíltvízi régiója. A IV-es számú gyűtjőhely a horgászás céljára használt, a többi tóval közvetlen kapcsolatban nem álló tó nyíltvízi része (3. kép). A többi tóval ellentétben ide nem kerül mesterséges haltakarmány. A fenti körülmények alapján módom nyílt összehasonlítani a tórendszert és az ettől elzárt víz életközösségének eltéréseit. Az V-ös számú mintavételi hely a Kőrös-éri-főcsatorna 4-es számú tóba való beömlése előtti szakasza (4. kép). Itt figyelemmel tudtam kísérni, hogy a csatornán beáramló vízzel mely fajok kerülnek a tavakba, illetőleg annak van-e hatása a tavak zooplanktonjára. 501
