A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Nagy Imre: Egy Patay László-festmény elemzése

„...és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a figefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik, és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték."

10 Az Utolsó ítélet ábrázolás a középkor folyamán széles körben elterjedt téma volt : templomi kapuzatok, freskóciklusok és szárnyasoltárok készítői örökítették meg a végítélet napját megbízóik felkérésére. Ezek legjellemzőbb változatában azonban mindig jelen van a mennyben trónoló Krisztus, a négy evangélista szimbólumaival körülövezetten. Ilyen esetekben szinte törvényszerűen kerültek a Maiestas Domini jobbjára az üdvözültek, baljára pedig a kárhozottak. Patay hatalmas diptichonja szakítást jelent ezzel a hagyománnyal. Egyrészt, hiányzik nála bármiféle utalás az istenségre, másrészt a jó és rossz oldalak sajátos fordulatot vettek. A diptichon forma alsó, — az alsó világokhoz közeli — táblája lett a „lehetőségek", a pozitívumok otthona, mintegy rejtőző állapotba visszavonultan Őrizve a szárnyalás, a teremtés, a tűz és víz uralásának képességeit. E fölé került a „cselekedetek" negatívumokkal teljes táblája, a felső világot megidézendő. Patay festményének előképét csupán áttételesen szolgáltatták azonban a Maiestas Domini uralta kompozíciók. Számára elsődlegesebb mintát jelenthettek a „Halál diadala", vagy a „Háború borzalmai" címekkel jellemezhető képtípusok. A Halál diadala ábrázolás — az Utolsó ítélet és a Pokol víziói mellett — először a pisai Camposanto gótikus kerengójének falán jelenik meg, az 1350-es szörnyű pestisjárvány hatásaként.

11 A késő középkorban, majd a reneszánszban, mikor uralkodóvá válik a földi mulandóság gondolata, önálló képtémává lesz. Legismertebb példái talán Pieter Bruegel Dulle Griet és A halál diadala című festményei. Apokaliptikus látomások ezek, felvonultatva a kor háborúinak minden lehetséges borzalmát. Az ilyen ábrázolások szolgáltatták azután a mintát a romantika korában új tartalmak — nemzeti és társadalmi sajátosságok — kifejezésére.

12 Gondolhatunk itt Goya 1808. május 3., vagy Delacroix A szabadság vezeti a népet című festményeire. Ennek a sornak csupán egy, már a 20. századi művészetbe vezető állomása Picasso Koreai mészárlása.. Ez a gondolatmenet azonban a „cselekedetek táblájának" csupán az általános kereteit írja körül. Ahhoz, hogy a felső tábla teljes allúziós rendszerét megértsük, hogy az egyes motívumok — vagy még pontosabban fogalmazva, a részletekbe szorult kerettémák — lehetőség szerinti legbőségesebb asszociációs összefüggéseit, valamint az ikonográfiái típusok kontaminációját felfejtsük, szükségszerű lépésként következik az egyes „rész-kerettémák"

13 vizsgálata. Elsőként Ádám és Éva kettősét kell elemeznünk. Ruhátlan voltuk utalhat a hagyományos Kiűzetés а Paradicsomból jelenetekre — a kép profán jellegének megfelelően azonban hiányzik az Őket karddal kiűző angyal figurája.

14 A felső tábla általános hangulata is ellentmond Az ember tragédiája harmadik színében megnyilatkozó Ádám optimizmusának : 10 János Jelenések 1932. 6: 12—14. 11 Prokopp Mária 1986. 35. tábla. 12 Bialostocki, Jan 1982. 246. 13 Ez a kifejezés szükségszülte terminus, használatát e mű esetében az additív képépítés teszi szükségessé, ül. elkerülhetetlenné. 14 Jelen esetben inkább az általános emberi, a konkrét történeti koron és helyen felülemelkedni akaró művészi általánosítás kifejezőeszközeként kell értékelnünk a ruhátlanságot. 489