A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Ősök és rokonok. Tóth Menyhért portréiról

jon az arcvonásoknak. Fó'ként a fájdalmas, tragikus tekintetnek és a lekonyuló szájnak. Érdekes egyébként, nem csupán a sötét, világos és koncentráltabb vonalakkal emeli ki a szemformát, de az oldalra csapott orrmegoldással is ugyanezt a szuggesztiót eró'síti. Persze hiába látunk itt egy mágikus tekintetet, egy „kifeszített", átlós fejet : így sem beszélhetünk valami kimerevített tükrözésről. Inkább egy légiesen nyitott, „áramló" arcmással szembesülünk, ahol a vonalak és fények dinamikája keresztül-kasul átjárja az egész kompozíciót. Mindemellett a szomorú, tragikus arckifejezés sem marad meg önmagában. A kihegyezett vöröses orr és a kifordított, félkörös fülcimpák ugyanis valami bohókás, groteszk jelleget kölcsönöznek az Önarcképnek. Ez a formai, kifejezésbeli sokszínűség teszi jelentőssé Tóth Menyhért alkotását. A művész tragikomikus, groteszk emberlátása mindenesetre főként Gulácsy Lajos szellemiségéhez köthető. És a könnyed, levegős, vonalas és félálomszerű megjelenítés is megerősítheti ezt az analógiát. Ha viszont a szenvedélyes, tragikus és expresszív láttatás irányában kutakodunk, akkor a mostani vízió hátterében Egry József önarcképein keresztül Mednyánszky László csavargóiig vissza kell mennünk. Ami pedig a képvágásos, átlós feszültségű komponálást illeti, ebben legfőképp Derkovits Gyula példájára lehet hivatkozni. Persze kevésbé tudom: mennyi a személyes realitása ezeknek az összefüggéseknek. Pedig ide kívánkozik még, hogy e festői remeklés voltaképpen párhuzamba állítható Rouault drámai és groteszk portréival is. Mit kezdjünk azonban az előbbi művekkel együtt keletkezett bizarr Kettős arcképével? Itt merőben újszerű felfogással találkozunk. Ami a Gonosz arcmásán kemény, kubisztikus dinamizmus volt, az most egy végtelen hullámzású oldott, dekoratív expresszióba fordult át. Majdnem az ellentétébe. A korábbiakban viszont észrevettük: a dekoratív, szecessziós felfogás korántsem idegen az alkotó szemléletétől. 4. Kettős arckép, 1943 körül, olaj, papír; 33X61 cm 477