A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

a Tengeri hántás illusztrációit emelte ki, majd így folytatta: „Elsőrangú művészi teljesítmény a »Bor vitézhez« tartozó kép. Az előtérben a szép mátka áll, kezének mozdulata végső elhatározásról beszél, szépséges arcának vonásaiba pedig egy rettentő ízt kever a készülődő halál. Zács Felicián föllobogó alakja, a belső kíntól feldobott V. László, a Szondy két apródjának arcán tükröződő halálrémület egyként felejthetetlenek. Külön meg kell emlékeznünk a »Bot bajnok özvegyének« illusztrációjáról. A kép túlnő a ballada határain s az árvaság és elnyomottság egyetemes ívű kifejezése lesz." S a méltatást azzal zárta: „Az Erdélyi Szépmíves Céh igazán nem talált volna méltóbb művészt, mint Buday Györgyöt, kinek minden újabb teljesítménye arról vall, hogy csúcsok felé siető ember."

38 Két héttel később, november 19-én a Szegedi téka... című cikkében pedig Féja újra szólt szegedi barátairól — s megint elismerően. A debreceni szellemi élet törekvéseiről írván megjegyezte: „E sorokat csupán bevezetésképpen akartam írni, mert tudatni akarom a debreceniekkel és mindenkivel, hogy Szegeden hasonló célkitűzésekkel harcol egy maroknyi csoport. Mindnyájan ismerjük Buday Györgynek és a szegedi fiataloknak a munkásságát. Buday György a szegedi néplélek egész világát hozta egy magosrendű művészi síkon, a szegedi fiatalok pedig sokféle kezdeményező munka közepette elkezdték a néplélek értékeinek gyűjtését s emellett komoly népnevelői munkát is folytattak. [...] Nagy dolgok ezek, mert néhány szegedi agyvelő rájött végre arra, hogy miképpen lehet a vidéki magyar városból igazi kultúr-központot csinálni."

39 Valószínű, hogy ekkoriban, 1933 második felében, 1934 elején a kapcsolat csak alkalmi személyes — s így nehezen tetten érhető — találkozások révén élt tovább, — praktikus, közös munka ekkor nem adódott. 1934 februárjában, talán a hónap elején, Buday — Zolnai Béla egy cikkén fölmérgesedve — levelet írt Féjának. A levél főleg Buday és Zolnai viszonyával foglalkozik, néhány bevezető passzusa azonban szempontunkból is érdekes. „Géza lelkem — írta ekkor Buday —, megint meglehetősen megszakadt közöttünk a kapcsolat. Én ugyan nemrégiben elküldöttem volt neked a BOOK of BALLADS с. legújabb kötetemet, melynek az a célja, hogy összefoglalja munkáim egy jellegzetes csoportját és elsősorban a határon túl bemutassa. Teljesen új benne az a 7 székely népballada illusztráció, melyek a 3-ik ciklust teszi[k]. Ezeket azután csináltam, hogy Pestről visszajöttem. Hogy tetszik a kötet? Egy lapot legalább írhattál volna, Géza, hogy megkaptad. A csekély példányszám miatt alig pár példányt küldöttem szét tp.-ként s ezek címzettjeinél egyike lett volna a legfontosabbaknak épen a Te véleményedet hallanom. — Elküldöttük azután az idei Kis Kalendáriumunkat is, melyet nagyon nehéz körülmények között tudtunk csak megjelentetni. A derült égből pottyant le végül is egy kis pénz, mely a meglehetősen nagy előállítási költségeket fedezte. Erről sem írtál egy szót sem, sőt — bár eddig minden évben megtetted — a Szabadságban sem ösmertetted. Tudom, hogy el vagy foglalva alaposan, de azért kérlek, ne hanyagolj el ennyire bennünket." Van a levélhez utóirat is, ez megint kapcsolatukkal foglalkozik: „Árónka (Tamási Áron — L. A.) Pesten van még? Nem tudod a címét? A közeli napokban vsz. felmegyek néhány napra: szeretnék mindkettőtökkel találkozni."

40 Buday e tervezett pesti útja valami miatt elmaradt, Pesten ekkor nem találkoztak. Féja szociografikus érdeklődésének fölerősödése azonban újabb közös munkára adott alkalmat. Féja ugyanis 1934 elejétől már készült a Viharsarokban összegzett 38 Féja Géza: Arany János balladái. Szabadság, 1933. nov. 5. 10. 39 Féja Géza: Szegedi téka... Szabadság, 1933. nov. 19. 40 Buday György — Féja Gézához, Szeged, keltezetlen (1934 februárja). Indigós másolat. Buday-iratok. 410