A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

E változások is közrejátszottak abban, hogy — a jelek szerint — Féja terve, ti. a Szegedi Fiataloknak a Márciusi Fiatalok közé való „beintegrálása", nem valósulhatott meg. De maga a Márciusi Fiatalok mozgalmának kiépítése is rosszabbul haladt, mint ahogy Féja tervezte: nagy áttörést ekkor még nem lehetett csinálni. Valószínűleg ennek fölismerése, egyoldalúságaik, gyöngeségeik tudatosulása késztette Féját arra, hogy érdeklődését, energiáját a mind sűrűbben föltűnő' ún. parasztírókra, pályakezdésük megkönnyítésére fordítsa. Ekkor elsősorban az akkor föltűnő Sinka István útját próbálta megkönnyíteni. Ez ügyben nemcsak több cikket írt (vö. pl. Új költőt... Szabadság, 1932. máj. 1., Segítség! Szabadság, 1932. jún. 26., Parasztírók előretörése. Erdélyi Helikon, 1932. 7. sz. 504—505.), de parasztságkoncepciója is mélyült, s olyan összetevővel — a parasztság mint a történelem alanya — bővült, amely elkövetkező évei: pályája legjelentősebb s legpozitívabb szakasza motorjává válhatott. „Újra és újra mondom — írta Új költőt című cikkében —, a parasztság felszabadítása, a parasztság legjobbjainak az ország élére való állítása csak használni fog a magyar kultúra ügyének is. Hiszen a parasztság nem csupán egy elnyomott, feltörekvő osztály, hanem valósággal új nép, ő az eltorzított, hamupipőke-sorsra jutott, eltagadott és ezerszer megölt magyar arc, amely most csodálatosan tisztulni és szépülni kezd. S azok a géniuszok, melyek belőle jönnek, nem egy zárt osztályréteg kis előcsahosai, hanem egy új népindulásnak, egy új honfoglalásnak, új magyar életformáknak a prófétái. S olyan friss, harmatos világkép árad az írásaikból, mintha most kerültek volna ki a Teremtő kezéből. Itt a bizonyíték: Sinka István vésztői juhász himnusza a Naphoz és elégiája a nagyszerű halálról. Népi alkotások, mert a magyarság legmélyebb gyökereiből indultak útnak, de azt is hirdetik, hogy ebből a különös népi gyökérrendszerből már egyetemes szépségű s »nagyon messzire látó« fák kezdenek nőni. A parasztírók egyre sűrűbben feltűnő sora vallja, hogy a magyar parasztság mindenre érett már. Arra is, hogy új politikai egyéniséget lássanak benne, arra is, hogy új kultúrközösség legyen."*

9. Amit itt Féja fölismer, akkor is fontos, ha szem előtt tartjuk a tényt : fölismerését változatlanul Szabó Dezső nyelvén, tehát aránytévesztésekkel s mitologikusán tudta csak megfogalmazni. írói tragédiája ez — de az inadekvát, s ezért torzító nyelv eszmetörténeti következményei már egy másik történet részei. 3 Mindkét változás : a Féjáé s a Budayéké is lényegesnek bizonyult. Megalapozta valódi együttműködésüket, valódi — s nem csupán deklarált — szövetségüket, hisz a változások révén egy reálisabb pozíció jött létre bennük. Jellemző, hogy maga a kapcsolat is nem az akkor még illuzórikus mozgalmiság, hanem az eszmei tisztázódás, az útkeresés vonalán mozgott. S első lépésként Sinka István fölfedezését szolgálta. Féja ugyanis valami ok, talán érdeklődése változása és mélyülése miatt, tervezett dolgozata megírásával nem készült el az ígért időre, sőt hírt sem adott magáról. Amikor pedig október 19-én levelet írt Budaynak, kézirata helyett egy teljesen „új" tervvel, Sinka fölkarolásának ötletével állt elő.

29 Féja Géza: Űj költőt. Szabadság, 1932. máj. 1. Féja Géza — Buday Györgyhöz, Bp. 1932. okt. 19. Buday-iratok. 406