A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Féja Géza és a Szegedi Fiatalok

eszmetörténeti szempontokat érvényesítünk elemzésük közben, viszonylag jól leírhatók, karakterük viszonylag jól megrajzolható. írásai mindenekelőtt azt mutatják — s ezt a tárgyilagos elemző nem hallgathatja el —, hogy eszméi a mindenkori korszakváltásoknak, tehát az átmenetiségnek jegyeit viselik magukon. S mivel intellektuális kibontakozása meglehetősen ellentmondásos időszakban történt (amikor szétestek az addig szilárdnak hitt ideológiák), komolyabb elméleti-filozófiai képzettséget pedig nem kapott, gondolkodásbeli előföltevései és mintái elméletileg megalapozatlanok, morzsalékosak és elsődlegesen aktualitásokhoz kötődők voltak. Beáliitódottsága gondolkodástörténeti forrásait még senki nem vette számba, de úgy látszik, nem a megelőző szakasz szocialisztikusradikális irányzataiból, hanem — némileg visszahatásként is — a századvég liberálisnacionális vulgárpozitivizmusából táplálkozott, ehhez azonban erős szociális vonások társultak. Gondolkodása elsődlegesen nem analitikus-elemző, hanem közérzetkifejező; tudatos s öntudatlan törekvése egyaránt az értelmiségi középosztály érzületének s útkeresésének kifejezése. Mindez az ideológus, embereket, irányokat, aktuális helyzeteket és lehetőségeket megítélő és minősítő Féját hallatlanul sebezhetővé tette. Szilárd elméleti alapozás, mély filozófiai, művelődéstörténeti és társadalomtudományi műveltség híján ítéletei közérzület-függőkké váltak. Mércéi pedig — gondolkodástörténeti szempontok híján — gyakran mentalitásbeliek lettek. Jelentős felismerései és súlyos tévesztései alapja egyaránt e gondolkodásmódban rejlett. S — a jobboldali totalitarianizmus magyarországi előretörése idején — ezért válhatott olykor maga is előítéletek hangadójává, „hamis realistává".

6 (Ami azután értékelését máig szólóan beárnyékolta, egyes esetekben pedig végzetesen meghatározta.) A harmincas évek elejétől kb. 1937/38-ig azonban meghatározóbbak voltak erényei.

7 Ebben a periódusban az ellenforradalom hatalomrajuttatta rezsim kritikája, ellentmondásainak fölszínrekerülése, szociális viszonyainak tarthatatlansága foglalkoztatta a közéleti, közösségi indítékú értelmiséget s e kritikai tendenciát Féja nemcsak kitűnően érzékelte, de elősegítette, sőt tevékenyen alakította is. Gondolkodásának ellentmondásai, bár megvoltak és alakították írásait, java műveiben mintegy zárójelbe kerültek ekkor. Tollát, jó érzékkel s nagy elszántsággal, a változtatásnak, az orientációváltsának a szolgálatába állította, s a szemhatárába kerülő élettények eleve e — szükségesnek fölismert —váltás erőterében nyerték el nála irányultságukat. Nem leírni, elemezni és mérlegelni akart ekkor sem, célja a változtatás előmozdítása lett s maradt mindvégig. Innen adódik, hogy ekkori írásaiban, a legjobbakban is, sok a publicisztikus, az agitatív, de innen adódik az is, hogy szinte mindenre s mindenkire fölfigyelt, ami s aki a változás irányába mozgott. Fölfigyelt új s nagyjelentőségű törekvésekre (pl. a Bajcsy-Zsilinszkyére, amelynek egy ideig zászlóhordozója volt), fölfigyelt egy sor visszás jelenségre, megváltoztatandó fejleményre és szemléletre —• s fölfedezte a magyar társadalom legnagyobb strukturális gondját, a paraszttársadalom társadalomalatti helyzetét. Észrevette, hogy egy új társadalomszervezés, pontosabban : a társadalom önszerveződésének egy új lehetősége, bázisa rejlett a „népi Magyarországban". Fő műve, a Viharsarok bár volt s van nála szakszerűbb, s jobb szociográfiánk, nem csupán egy az ily tárgyú müvek sorában. Jelképpé lett, s alighanem e könyv vétette először észre az „országgal" (szerényebben, de pontosabban: a „politikával" és az értelmiség szinte teljes körével), hogy valami nagyon nagy baj van a magyar társadalomfejlődésben, s hogy strukturális váltás szükséges. A Viharsarok — minden tárgyi pontatlansága, publicisztikusan fölületes vonása ellenére — 6 Ezt Zimonyi is elismeri: Zimonyi Zoltán 1986a. 7 Zimonyi Zoltán 1986a. 398