A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

Szerzőnk szerint a Földmívespártnak „ajándéknak számított, ha Nagyatádi Szabó István országos hírnevét a saját szekerükbe foghatják. De erről Nagyatádi nem tudott, csak az események hatására vált előtte nyilvánvalóvá az ellenforradalmi szándék."

39 Az eddigi történeti szakirodalom egymást kiegészítő, de egymásnak részben ellent is mondó állításai és az általunk elemzett forrásanyag elemzése után nem könynyü feladat saját véleményünk összegezése. Az általunk megvizsgált dokumentumok azt a nézetet erősítik, hogy a Kisgazdapárt és a Földmívespárt egyesülését elsősorban a KMP és az MSZDP helytelen agrárpolitikai nézetei eredményezték. Ezzel a munkáspártok tulajdonképpen az egyik lehetséges szövetségesüket arra kényszerítették, hogy egy tőle jobbra elhelyezkedő, reakciós érdekeket is védő parasztpárttal egyesüljön. Elfogadjuk a szakirodalom azon megállapításait, amelyek a Földmívespárt vezetőinek reakciós céljaira vonatkoznak. Azonban bizonyítottnak látjuk, hogy a Kisgazdapártot és vezetőségét nem sikerült e célok megvalósítására rávenni. Ellenkezőleg! Az egyesülés a Kisgazdapárt sokkal demokratikusabb programja alapján jött létre és a vezetőségben Nagyatádiak akarata érvényesült, ami lehetőséget biztosított a reakciós földmívespárti vezetők kiszorítására, a tömegeik progiesszív célok érdekében való megnyerésére. Ez a reakció erőinek meggyengítését célozta, ami szerintünk a polgári demokratikus forradalom továbbfejlődésének egyik fontos feltétele volt. Az egyesülés Nagyatádiak pozícióinak megerősödését eredményezte. Ezt bizonyítja Nagyatádi minisztersége ! Ezért nem tudjuk elfogadni Király Istvánnak azt az állítását, hogy a fúzió nem a Kisgazdapárt javára történt. Kétségtelen tény azonban, hogy a két párt szövetségével létrejött kis-, közép- és gazdagparaszti egységek nem nézték jó szemmel a szociáldemokrata és a polgári radikális párt vezetői. Ezt elsősorban pártpolitikai érdekeik parancsolták. A Kisgazda- és Földmívespárt mögött felsorakozó tömegek veszélyeztették az említett pártok hatalmi befolyását. Ők persze ezt elhallgatták, és ideologikus szinten exponálták a problémát; eltúlozták a földmívespárti reakció nagyságát és befolyását. Annak az egyesült pártban való jelenléte persze tény volt, de befolyásuk mértéke kisebb volt, mint azt a szociáldemokraták és a polgári radikálisok beállították. A szakirodalom lényegében e pártok napi pártpolitikai érdekei által motivált értékelését fogadta el, és nem vizsgálta meg alaposan ezt a kérdést. Jellemző, hogy e pártok — amikor szükségesnek látták — megváltoztatták véleményüket. Látnunk kell, hogy a Kisgazdapárt Földmívespárttal való egyesülése volt az a döntő momentum, amelynek eredményeként a szociáldemokrata és a polgári radikális pártok vezetői rádöbbentek arra, hogy Nagyatádi Szabót és pártját be kell vonni a kormányba. E lépésükkel egyrészt a Kisgazdapártot és tömegeit véglegesen a polgári demokratikus forradalom mellé állították. Másrészt megakadályozták a földmívespárti reakciósokkal kötött egyesülés tényleges megvalósulását. Mindezek a taktikai lépések hozzájárultak ahhoz, hogy a Kisgazdapárt vezetői és tömegei ezután már a szociáldemokratákkal és a haladó kispolgári-demokrata pártokkal szövetségben dolgoztak. Elsősorban a radikális földreform, de minden haladó polgári demokratikus reform végrehajtásáért. 39 Király István 1973. 190. 319