A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

séghez, s ha azt fogom látni, hogy meggyőződésem, elveim és becsületemhez híven nem dolgozhatom, úgy a kormányzásból haladék nélkül kilépek."

31 A Kisgazda- és Fóldmívespárt kisgazdapárti szárnya természetesen örömmel fogadta vezére miniszterségét, aki annak vállalását velük valószínűleg meg is beszélte. E csoport nevében Berki Gyula méltatta Nagyatádi Szabó érdemeit a falusi nép öntudatra ébresztésében és szervezésében, érdekeinek védelmében és főleg a földreform követelésében. Nagyatádi Szabó azért lehetett miniszter — írta —, „mert az idők és a viszonyok teljesen igazolták régen hirdetett elveit és politikájának életképességét,... mert a kormány érezte, hogy a nagy falusi tömegek bizalmára csak úgy támaszkodnánk, ha Szabó István kebeléhez veszi föl." Hangsúlyozta a cikkíró, hogy a belső rend és a termelés folytonosságának megszilárdításán túl Szabó azért is vállalkozott a miniszterségre, mert az antanthatalmak bizalmát csak úgy lehetett remélni, ha a kormány a nép minden rétegére támaszkodik. Felszólította a falu egész népét, hogy ne tétovázzon, kövesse Nagyatádi Szabót a kormány támogatásában.

32 Ezek az adatok bizonyítják az eddigi szakirodalom azon állításait, hogy Nagyatádi Szabó egyrészt azért kapott miniszteri tárcát, hogy kiszélesedjék a kormány szűk paraszti, falusi bázisa, másrészt, hogy legyen, aki sietteti a földreform végrehajtását, amire a parasztság elkeseredése és az erre épülő' forradalmi agitáció leszerelése miatt volt elsősorban szükség.

33 A Kisgazda- és Földmívespárt földmívespárti szárnya legreakciósabb vezetői azonban nem értettek egyet azzal, hogy Nagyatádi Szabó az egyesült párt elnökeként miniszterséget vállalt a Berinkey-kormányban. A kormányválság idején nekik az volt a véleményük, hogy a pártnak nem szabad felelősséget vállalni a kormányzásból mindaddig, amíg az ország akarata a nemzetgyűlési választásokon — minden erőszaktól mentesen — szabadon meg nem nyilatkozik.

34 Ebben a véleményben egyrészt az óvatos kivárás politikája nyilvánult meg, amelynek az alapja, hogy az antanthatalmak még mindig nem ismerték el a kormányt. Másrészt, és ez valószínűleg fontosabb volt, e politikusok nem akartak együttműködni a kormányban többségbe került szociáldemokrata és kispolgári-demokrata pártokkal, mert ezek radikális törekvéseit veszélyesnek találták az általuk képviselt gazdagparasztokra és középbirtokosokra. Láttuk, Nagyatádi Szabó ellenkezőleg cselekedett, belépett a kormányba és kész volt együttműködni a szociáldemokrata és a radikális kispolgári demokrata pártokkal. Nagyatádi miniszterségére hivatkozva Meskó Pál, a Kisgazda- és Földmívespárt egyik alelnöke, aki a földmívespárti reakciósok kulcsembere volt lemondott. Elhatározásának igazi oka azonban az volt, hogy az egyesült párton belül a földmívespárti reakció szeletté volna a párt vezetését magához ragadni, hogy azt saját érdekeinek szolgálatába állítsa, Nagyatádiék azonban azt nem engedték. Az 1919. január 12-én induló Szántó-Ve tő című mezőgazdasági és politikai hetilap (felelős szerkesztő: Karácsonyi Gyula) körül tömörülő kisgazdapárti baloldal képviselői, — akik Nagyatádi hívei — a párton belüli küzdelemről a következőket írták: a Földmívespárttal egyidejűleg sikerült befurakodnia a Kisgazdapártba „néhány mágnás földbirtokosnak is, akik most azon dolgoznak, hogy a vezetést, a hatalmat a kezükbe ragadják". Ez ellen a leghatározottabban tiltakoztak és követelték, hogy a „földmívelő nép érdekei kerüljenek ki győztesen a reakciós mágnások által indított küzdelemből. A vezetőség ne engedjen; ha kell váljon ki a pártból a Földmí31 A Kisgazda, 1919.

1. 26. 122. 38 A Kisgazda, 1919. I. 26. 2. 33 Mérei Gyula 1969. 11. 34 A Barázda, 1919. I. 18. 2, 317