A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Sipos József: Az Országos Kisgazda- és Földmívespárt megalakítása

lágított a földbirtokosoknak arra a törekvésére, hogy a Kisgazdapártot saját érdekeikre akarják felhasználni. Arról persze nem írt a tudósítás, hogy a Kisgazdapártot az MSZDP balszárnyának földkérdésben követett „balos" politikája is kényszerítette erre a lépésre. A Kisgazdapárt vezetősége is tisztában volt ezzel a veszéllyel. Mint egy korábbi tanulmányban már rámutattunk, decemberben ezért nem engedett a Földmívespárt egyesülési szándékainak. A KMP és az MSZDP földkérdésben kifejtett radikális állásfoglalása után azonban a párt vezetői úgy ítélték meg, hogy ezek a pártok veszélyesebbek a parasztság érdekeire, mint a polgári demokratikus forradalomban meggyengült földbirtokosok. Ugyanakkor azt gondolták, hogy a Földmívespárt tömegbázisát adó cselédek, földmunkások, kis- és középparasztok az ő demokratikusabb programjukat fogják támogatni. Ezért fogadták el a földmívespártiak szorgalmazta egyesülést. Ezt a nézetüket az egyesüléskor nyilvánosan is megfogalmazták: Mindaddig, amíg Nagyatádi Szabó az egyesült párt elnöke, a parasztság, az agrárproletárok és a kisiparosok bátran és nyugodtan követhetik a pártot, — írták — „mert az nem a nagybirtok, a nagytőke és nem egyes egyének érdekeit, hanem a nép anyagi és kulturális fejlődését fogja szolgálni". Ő mindent el fog követni, hogv a ,,nép alsóbb rétegeire nehezedő egyoldalú, sérelmes teherviselési törvények megváltoztassanak, ... és jogos kívánságai kielégítessenek, ... hogy a nép, akitől a hatalom származik, saját maga iránvíthassa sorsa intézését, ... hogy a népet megmentse a szociáldemokrata párt veszedelmes osztályuralmától," mert a parasztság „vagyona és függetlensége forog kockán és a magyar földmíves nép földdel való kielégítésének nagyfontosságú kérdését kell megoldani."

8 Az egyesült párton belül a kisgazdapártiak tehát határozottan állást foglaltak a parasztság alsóbb rétegeinek érdekei mellett és a nagybirtokosok, nagytőkések ellen. Igaz, az említett okok miatt a szociáldemokraták hatalomra kerülését is szerették volna megakadályozni. A közöttük kibontakozott éles vita az Országos Kisgazda- és Földmívespárt kiáltványában foglaltak miatt folytatódott. A Népszava azt állította, hogy az egyesült párt az „OMGE reakciós szabadcsapata" és a kiáltvány „csúnya és sötét demagógiával mondja el, hogy mi kell és mi nem kell a kisgazdáknak." Ezt persze nem tudták bizonyítani! Az általuk kiemelt részlet — amelyet mi is idéztünk („Nem az általánosan emelkedő földértékadó...") — ugyanis nem volt demagóg. Csupán a szociáldemokratáknak azt a koncepcióját tagadta, hogy a városok ellátását csak termelési kénvszerrel, rekvirálásokkal és az árak maximálásával lehet biztosítani. Az említett idézet befejezése után nem is tudott mást állítani a Népszava mint azt, hogy a kiáltvány megfogalmazói „...nem gondolnak arra, hogy a kisgazdáknak ettől a boldogságától a város fog felfordulni."

9 A Kisgazda- és Földmívespárt megalakulását a Polgári Radikális Párt sem nézte jó szemmel. Azt állították, hogy Meskó Pál, a Földmívespárt vezére csak azért ment bele az egyesülésbe, hogy ezzel a Kisgazdapártot a nagyurak érdekeinek szolgálatába állítsa. Ugyanakkor Nagyatádi Szabó népszerűsítését nem növeli ez a szövetség, — írta lapjuk, a Világ — mert az 1907-es ún. derestörvény szerzőivel, a parasztság elnyomóival szövetkezett. Ezek az érvek már reálisabbak voltak a szociáldemokratákéinál. A Kisgazdapárt hetilapja, A Kisgazda közölte a szociáldemokraták és a polgári radikálisok vádjait. Válaszában azt állította, hogy a parasztságot a legjobban elnyomni és igába hajtani éppen ez a két párt akarja: a szociáldemokrata párt „a gyári mun8 A Kisgazda, 1919. I. 12. 2. 9 Népszava, 1919. I. 10. 7. 309