A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Labádi Lajos: Szentes az 1861. évi alkotmányosság idején

2. Katonai egzekúció Az elutasító császári leirat és Csongrád város kényszerű meghátrálásának szomorú híre futótűzként bejárta a megye városait és községeit. Szentes városa közvetlen veszélybe került. Szinte biztos volt, hogy Csongrád után Szentes lesz a császári katonaság következő állomása. A veszélyhelyzetre való tekintettel Oroszi polgármester július 27-én rendkívüli közgyűlést hívott össze. Megnyitójában felvázolta a kialakult helyzetet. Megállapította, hogy az ismertté vált császári leirat a „jövőnk fölötti reményünket" rendkívüli mértékben megnehezítette. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a város menthetetlenül ki van téve az „adót harácsoló katonaság erkölcsiséget ölő pusztításainak". Lehangoló példaként utalt a csongrádiak sorsára, kik 8 heti ellenállás után kénytelenek voltak az erőszak előtt meghajolni, s a törvénytelen adó fizetését megkezdeni. A szomorú tények ismertetése után feltette a kérdést : a képviselőtestület megmarad-e továbbra is a május 31-én hozott határozata mellett, s ezzel összefüggésben hazaárulási bűnnek tekinti-e a császári hatósággal történő esetleges érintkezést a város megszállástól való megmentése érdekében? Vagyis el kellett dönteni, hogy a csongrádiak példáján okulva kitehetik-e a város lakóit a császári katonaság megszállásának, tudva azt, hogy a megszállással járó megaláztatások, szenvedések és költségek vállalása után, szinte biztos, hogy a csongrádiakhoz hasonlóan ők is rákényszerülnek az adófizetésre. Röviden : ésszerű dolog-e vállalni az eleve bukásra ítélt küzdelmet? A polgármesteri kérdésfeltevés heves vitát robbantott ki. A több mint két órán át tartó szóváltás után a közgyűlés határozat nélkül oszlott fel. A vita során elhangzott nézeteket, állásfoglalásokat a korabeli jegyzőkönyv nem rögzítette. Ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy számos képviselő árulásnak minősítette a május 31-i határozat esetleges megtagadását. Valószínűleg hasonló jelzőkkel illették a kérdést felvető polgármestert is. Ezzel magyarázható, hogy a következő napi közgyűlésen Oroszi Miklós benyújtotta lemondását. Okként a személyével szemben megnyilvánult bizalmatlanságot hozta fel. A közgyűlés nem fogadta el a lemondást. Az előző napi vitával kapcsolatban határozatilag kimondta, hogy bevárják a törvénytelen adó erőszakos úton történő behajtásának megkezdését, s csak e „szomorú perc bekövetkeztével" bízzák meg a tanácsot, hogy a város lakosságának érdekében a legcélravezetőbb intézkedéseket megtegye.

13 A határozatban emlegetett „szomorú perc" igen hamar elérkezett. Augusztus 4-én 500—600 fős császári katonaság szállta meg Szentest. A városi tanács augusztus 6-án ült össze a teendők megbeszélésére. Határozatilag kimondta, hogy egy küldöttség által el kell érni az illetékes főhatóságoknál a katonai egzekúció megszüntetését. Küldőitekül Oroszi Miklós polgármestert és Szathmáry Ede főjegyzőt nevezték ki, akik nyomban felutaztak Pestre. Elsőként Tomcsányi József főispánt keresték fel, s kérték a támogatását. Tomcsányi tehetetlennek bizonyult. Következő útjuk az Országos Pénzügyigazgatósághoz Vezetett. Itt azt a határozott választ kapták, hogy Szentesről a megszálló katonaság nem vonható el, mégpedig azért nem, mivel elsősorban Szentes segítette Csongrád városát abban, hogy az adóbehajtó katonasággal olyan hosszú ideig dacolhasson. A küldöttek ezzel a válasszal nem térhettek haza. Felkerestek több tekintélyes országgyűlési képviselőt, s megvitatták velük a további lehetséges lépéseket. Többek tanácsára még az éjszaka folyamán Bécsbe utaztak, és kihallgatást kértek gróf Forgách Antal főkancellártól. A kancellár fogadta őket, s megígérte, hogy támogatni fogja a város ügyét a pénzügyminiszternél. Közbenjárására a pénzügyminiszter augusztus 9-én fogadta a szentesi küldötteket. Oroszi Miklós részletesen beszá13 CSML (SzF) 162., 164—165/1861, Közgy. jgyk. 284