A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Labádi Lajos: Szentes az 1861. évi alkotmányosság idején

Az ügyészi teendők ideiglenes ellátását Kókay István ügyvédre bízták. Ugyancsak május elején távozott hivatalából Horváth László adószedő. Az ő eltávolítását a tanács szorgalmazta, mivel a nevezett tisztviselő a február elején kimondott elv és a tanács határozott utasítása ellenére érintkezésbe lépett a es. kir. adóhivatallal. Az adószedő távozását követő napokban — gyengélkedő egészségi állapota miatt — Bálint László polgármester is benyújtotta lemondását. A közgyűlés ezt nem fogadta el, így Bálint továbbra is hivatalba maradt. Betegsége azonban komolynak bizonyult, május utolsó napjaiban meghalt.

8 A városi képviselők május 31-én értesültek a polgármester haláláról. Ugyanekkor jutott tudomásukra az is, hogy a szomszédos Csongrádon kezdetét vette az adók katonai erőszakkal történő behajtása. Mivel várható volt, hogy a császári katonaság hamarosan Szentesen is megjelenik, sürgősen dönteniök kellett arról, hogy a városi vezetőség és a lakosság milyen magatartást tanúsítson. Rövid megemlékezés után intézkedtek Bálint László temetéséről, majd nyomban hozzáláttak az adóbehajtással kapcsolatos teendők megvitatásához. Mindenekelőtt leszögezték, hogy a magyar nemzet csak a saját törvényei által megállapított adók lerovására kötelezhető, az „önkény szülte" császári adók fizetésére nem, ennélfogva — hangoztatták a képviselők — ,,a szolgaság járma alatt is maradt elég erőnk, s jogérzetünk kimondani, miként a most erőszakolt adó Isten és ember előtt törvénytelen, s mint ilyent mi, kik életünknél is kedvesebb alkotmányunkhoz, törvényeinkhez tántoríthatlan hűséggel ragaszkodunk, önakaratúlag fizetni soha nem fogjuk". Határozatilag kimondták, hogy a törvénytelen adónemek behajtása végett megjelenő, bármi néven nevezendő császári hivatalnokok beszállásolását a tanács, illetőleg a polgármester határozottan tagadja meg. A város tizedeibe bizottmányokat neveztek ki egy-egy tanácsnok elnökletével, azzal a feladattal, hogy az erőszakos adóbehajtás megkezdése esetén foglalják jegyzékbe a megszálló katonák által az egyes lakosoknak okozott károkat. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a lakosság minden megszállásból eredő költségeit és kárait közös tehernek tekinti, s utólag a városi pénztárból megtéríti. Végezetül — a megyei Bizottmányhoz hasonlóan — kimondták, hogy a közgyűlés „mindazokat, kik a törvénytelen adó behajtására akármi kis részben is segédkezet nyújtani elég vakmerők lennének, az 1504. évi 1-ső tcz. s más fönnálló hason tartalmú alkotmányos törvényeink értelmében, törvényszegőnek, becstelennek s hazaárulónak tekinti és nyilvánítja".

9 A városatyák aggodalma nem volt alaptalan. Még a fenti határozat meghozatalának napján megjelentek Szentesen a Szegedi cs. kir. Pénzügyigazgatóság megbízottai — Bosissovich cs. pénzügyi comissárius és Wobesz helybeli cs. adópénztárnok — nyolc fős katonai fedezettel. Minősíthetetlen hangnemben követelték a városi hatóságtól, hogy az adóhátralékosokat szólítsák fel tartozásaik azonnali kifizetésére. Nagy Sámuel helyettes polgármester kijelentette, hogy az általuk követelt császári adót mint törvénytelent behajtani nem fogja soha, sem annak behajtásához segédkezet nem nyújt. Közölte azt is, hogy ismerve a lakosság hangulatát, az adót senki sem fogja befizetni, tehát jobb lesz, ha elhagyják a várost. Ennek természetesen nem tettek eleget. Csupán arra voltak hajlandók, hogy követeléseik érvényre juttatását másnapra halasszák, bevárva Bálint László polgármester temetését. A temetés után nyomban megjelentek a városházán. Ezúttal taktikát változtattak. A császári hivatalnoki egyenruhát magyaros öltözettel váltották fel, s udvariaskodva azt hangoztatták, hogy szeretik ők a magyarokat, szívben ők maguk is azok, most csak fájdalmas kötelességüket tel8 CSML (SzF) 47., 67—68., 93., 96—97., 107/1861. Közgy. jgyk. 9 CSML (SzF) 95., 113/1861. Közgy. jgyk. 282