A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

Vajon mi lehet az oka mártírként való emlegetésének? Már korábban láthattuk, milyen különös módon magával ragadta a vértanúk példája. Azonban a szenvedéseket nem csak vágyaiban, cilicium viselésben, rendszeres „disciplina" vételben, hanem a mindennapokban is átélhette, mikor is a házassági kérdésben feszültség támadt közte és a királyi udvar között. A nyulak szigeti Szűz Mária kolostor lakói ugyanis előkelő származású apácák voltak, akik a kolostor adta lehetőségek között folytatták világias életüket ; szolgákat tartottak, megszegték a szilenciumot, bőségesen étkeztek, édességeket fogyasztottak és alantas munkát egyáltalán nem végeztek. A klauzúra sem lehetett szigorú a rokonok és ismerősök gyakori látogatása miatt. Ellenszenvet kelthetett bennük Margit személye, aki nagyon is komolyan vette az apácaélet előírásait. A szerzetesnők között ez természetesen visszatetszést keltett, hiszen a domonkos fráterek, akik a kolostort fölügyelték, a Margit által vállalt szigorúságot az ő példája nyomán tőlük is megkövetelték, és igyekeztek őket a rendi élet fegyelmére szorítani. Ellenszenvüket jól mutatja az a tény, miszerint ha a regulát megsértették, élcelődve mondogatták : „Ez nynchen az my azzonyonknak zent margyt azzonyónnak regulay kezzevl",

31 és nem egyszer, kezdetben persze óvatosan, kezdtek Margit ellen beszélni. Kegyvesztése után pedig a társak igyekeztek tőle megszabadulni. A ciszterekhez, vagy az életfölfogásához nagyon is közelálló beginákhoz akarták üldözni néhány őt követni hajlandó sororral együtt. Ő azonban a neki alapított monostort nem volt hajlandó elhagyni. Ekkor társai más eszközökhöz folyamodtak: kedvezményeitől (!) megfosztották, sértegették, hangos kiáltásokkal zaklatták, fenyegették, minden módon kínozták, s legendájának tanúsága szerint Margit már-már a vértanúkhoz hasonlatos gyötrelmeket állt ki. Úgy tűnik, ezek a durvaságok is szerepet játszottak Margit megbetegedésében és halálában. Ilyetén való mártíromságának emléke Magyarországon is megőrződött. Litániájában a következőket olvashatjuk: „Ki Jézusért lelki kívánságban (!) mártíromságot szenvedtél." Számos ábrázolás maradt fönn német területről, de most csak egy kultusztörténeti szempontból kiemelkedő, a wesseni kolostor könyvtárából való XVII. századi, pergamenre festett képével foglalkozunk. A kép központi alakja Margit, amint egy angyal által tartott kereszt előtt térdel. Lábánál a királyi kérők visszautasítását jelképező koronák hevernek, míg egy másik angyal „kincseit" : ostorát, sünbőrből készült vezeklőövét nyújtja felé. Ruhája a szokásos domonkos öltözék csillaggal díszítve. Fölötte a szentként tisztelt Árpádok égi csoportját láthatjuk; ikonográfiája által világosan fölismerhető Imre herceget, Szent István királyt és az éppen adományt osztó Szent Erzsébetet. Fontosak a központi alakot körülvevő képek, számszerint öt, melyek Margit életének egy-egy jelenetét ábrázolják. Jelentőségüket csak aláhúzza, hogy ebből az időből másik ilyen jellegű ábrázolást nem ismerünk. A jelenetek csak egyszerűen Margit szentségét vannak hivatva bizonyítani, és az összeállításban sajátosabb program nem fedezhető föl. Ezeknél sokkal érdekesebb a kép alatt szereplő szöveg. „B. MARGARITA Virgo, Hungáriáé Regis Belae IV. Filia, Vitae sanctitate, et Miraculis Conspicua, specialis Febricitancium Patrona", tehát úgy említik, mint a lázas betegek „speciális" védőszentjét. Legendájában és az 1276-os szentté avatási eljárás jegyzőkönyvében több ilyen jellegű csodás gyógyulás fordul elő. Ezek közül a legnevezetesebb IV. (Kun) László király 1276 előtti egyik Szent Mihály ünnep körüli napon, az esti órákban történt esete. Erről Gellért, a király orvosa a következőket vallotta: „... nyáron kétszer volt hideglelése, s azután forró lázba esett, olyannyira gyenge volt és bágyadt, hogy a négy orvos, akik őt gyógyították, kétségbe estek élete miatt... 31 Vol/ György 1879. VIII, 21, 215