A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

teszem, amit parancsoltál, mert bizonyítottad, hogy az égi király szolgálóleánya vagy." (Acta Sanctorum Julii V. Pariisis et Romae, 1868. 33—39.) Ez alapján világos, a sárkány teljesen jogosan jelenik meg, mint Antiochiai Szent Margit attribútuma, míg Árpád-házi Margit legendájában egyetlen mozzanat sem lelhető' föl, mely ilyetén való ábrázolását indokolná. Ezt az előbb említett mű szerzője is érezte, hiszen az Árpád-házi szentről közölt életrajza végén, mintegy in­dokolva a fölhasznált ábrázolást, magyarázatképpen hozzáteszi : erényes, imádságos életet élt, „s ekép törekedett legyőzni a pokolbeli sátánt, melly bennünket gonoszra szokott csábítni". így a Margit-kultusz valóságos központjává alakult a város, ahol több ábrázo­lása, szobra és ereklyetartója volt. Ezek közül a leghíresebb a klarisszák faliképe, mely későbbi szentképek mintájává vált. Felvidéki gyűjtőutunk során rábukkantunk egy gyengén élő népi hagyományra, mely egészen odáig megy, hogy Pozsonyt jelöli meg Szent Margit szülőhelyéül. Valószínű, ilyen korai néphagyományból merítve állítja a már említett Ferrarius, hogy Margit teste Pozsonyban van, ott, ahol élt és meghalt. („Corpus Posonii, ubi obiit anno aetatis 28, in coenobio S. Mariae Magdalenae, in quo vixit, condito".) Bálint Sándor megállapítása szerint az 1944 januárjában szentté avatott Margit­tal kapcsolatban a „... hívek már nem találtak életének olyan mozzanatára, amelyen át Margit alakja beleépült volna barokkal színeződött hagyomány világunkba. Jelen ismereteink szerint nem tudunk idézni Margit személyéhez, ünnepéhez fűződő laikus hagyományt, népi hiedelmet." Az utóbbi időben azonban az előbb említet­ten kívül is sikerült lejegyeznünk egy néphagyományt, mely állítja, hogy Margit Vágsellyén született. Ezzel kapcsolatban csak egy adatot találtunk, mégpedig 1252­ből. Ebben az évben említtetik a helység Antiochiai Szent Margit patrociniuma, mely a mai napig megőrződött. A hagyomány kialakulását segíthette a király itt tartóz­kodása, hisz IV. Béla a muhi csatából menekülvén erre vette útját. Erről maga a ki­rály is megemlékszik egy 1253-ban kelt oklevelében, miszerint a Vág menti Újhely polgárait a tatárjárás alatt tanúsított hűségükért különböző kiváltságokban részesíti. 25 Érdekes adatok vonatkoznak a Zniónak nevezett Turóc várára is. A vár építésé­hez fűződő népmonda szerint a „jó Béla király" a tatár elől menekülvén Turóc jelen­téktelen kis favárához érkezett, s néhány napig ott rejtőzködött. „Csak ez a kis kuny­hóm van itt a Fátra ölén — mondta András vitéz — ..., de amim van szívesen osztom meg veled, királyom, amíg tovább nem indulsz. — Ha megsegít a magyarok Istene, s újból szabad király leszek, építek itt nagy kővárat neked — felelte a király — temp­lomot is, szépet, lenn majd a faluban, kolostort és rangot, gazdag prépostságot. Be is váltotta később a király a szavát, hű maradt fogadalmához". 26 Az ígért monostor 1252-ben már állt, mikor is a király birtokot, a vágsellyei révet és hídvámot, a Vág vámjainak kétötödét adományozta a kolostornak. 27 Hogy Turocban megfordult, azt bizonyítja 1243. január 29-én itt kiállított oklevele, mely Mária királyné aranyművesét a tatárjárás alatt tett szolgálataiért a nemesek közé emeli. 28 Többen azon a véleményen vannak, hogy Margit itt született. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a várban nem volt ismeretlen Antiochiai Szent Margit tisztelete, amely szintén támogatta a szentek összekeverése révén az Árpád-házi királylányra vonatkozó hagyományok kialakulását. Itt ugyanis két 24 Acta Sanctorum Januarii III. Parisiis 514. 25 Fejér, Georgius 1829. IV/2. 174. 26 Szombathy Viktor 1979. 332. 27 Fejér, Georgius 1829. IV/2. 135. VII/5 1841. 294. 28 Wenzel Gusztáv 1869. VII. 131. 211

Next

/
Thumbnails
Contents