A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Orbán Imre: Adatok Árpád-házi Szent Margit tiszteletéhez

kot segítettél. Könyörögj érettünk." A litánia részletesen föleleveníti Margit életét, és megkapó szépséggel foglalja össze a halála utáni csodákat, melyek egyszersmind az akkori tisztelet alapját is jelentették : „Ki holtod után koporsódban minden balsamomnál jobban illatoztál. Ki dütsőséges koporsódhoz iárulókot i Tr ,. л megvigasztaltál. * Könyörögj érettünk Ki sok vakokot, némákot, sántákot meggyógyítottál. Ki két halottat holtod után feltámasztottál." A két szent kultuszának keveredését csak erősítette az a szokás, miszerint Árpádházi Margit koponyáját nemcsak emléknapján, január 18-án tették ki közszemlére, hanem július 13-án, az antiochiai szent ünnepén is. Sőt a XVII. század elsó' felében élt domonkos rendi Ferrárius Zsigmond a szentek általános katalógusát összeállító munkájában megjegyzi, noha Veszprémben január 18-án, de „Posonii in Pannónia B. Margaritae Virginis, filiae belae Regis Ungariae, Ord. Praedicatorum" július 13-án ülték meg az általa olyannyira tisztelt Árpád-házi Margit emléknapját.

21 Az ekkor kitett relikviát virágfüzérekkel ékesítették, a város előkelői megcsókolták, a papság és a hívők rózsafüzérükkel érintették.

22 Megindultak a zarándoklatok, tiszteletére körmeneteket is rendeztek. Ez 1713 után vált tömegessé, amikor a városban tomboló pestis megszűnését Margit közbenjárásának tulajdonították. Itt készítették az apácák az ugyancsak lázas betegségek gyógyítására használt, az előbb már többször is említett Margit-vizüket. Margit ereklyéit vízbe mártották, három Miatyánkot három Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet mondtak, mely imádságokat a betegnek is meg kellett ismételni a víz ivásakor.

23 A két szent teljes összekeverésének talán legmeggyőzőbb bizonyítékát kapjuk egy 1847-ben Pozsonyban megjelent „Szentek élete" című műben, „mellyet a zsenge ifjúság számára írt Bedeő Pál", az esztergomi főegyházmegye papja. A szerző 52 szent és a Három Királyok történetét foglalja össze. A bemutatott szentek között szerepel a mi Árpád-házi Szent Margitunk (80—81. 1.) is, akinek legendáját egy imádkozó, lábával sárkányon taposó Antiochiai Szent Margit-kép illusztrálja. Antiochiai Szent Margitot valóban a Gonoszt megtestesítő, gyakran tüzet okádó sárkánnyal ábrázolták. Ez legendájának — amely egyébként nem szerepel a fönt említett műben, hiszen tisztelete ezidőre teljesen megszűnt — arra a mozzanatára utal, miszerint a diocletianusi keresztényüldözések idején Olibrius, a pisidiai Antiochia helytartója pribékjeivel nem tudván Margitot hitétől eltéríteni, börtönbe vettette, hogy másnap megégettesse. Itt a „gonoszság feje az ártás ezer mesterkedésével, sokféle cselfogással és szemfényvesztéssel kezdte őt ijesztgetni. Sárkány alakjában jelent meg néki, majd különböző alakokba átváltozva, szájából és orrlikaiból rút tüzet okádva, Isten szolgáló leányát el akarta nyelni. A szent szűz az imádság fegyveréhez menekült, és a szent kereszt jelét vetette az ellenség ellen... és az ősi kígyó — látván vereségét — megszégyenülve leoldalgott. A kereszténység ellensége, az ördög keservesen fájlalta, hogy egy nőtől győzetett le, és nem általott más rémísztgetéseket alkalmazni. Egészen a sarkáig szőrös, rémítő arcú emberként jelent meg, de a szent szűz megismerte: Ismerem sátán a te ravaszságod hurkát. Isten nevében parancsolom gonosz szellem, távozz innen! Többé ne merj hozzám jönni ! Az isteni erővel kényszerített gonosz szellem így szólt : Meg21 Acta Sanctorum Januarii III. Parisiis 614. 22 Szyllaba Emil 1944. 43—44. 23 Szyllaba Emil 1944. 45. 209