A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

Tizen ötös és Tizen hatos röftül szövése 6 Tizen hetes, és Tizen nyolczas röftül szövése 7 Tizen Kilenczes és húszas röftül szövése 8 Rácz buja vászony, akibe pamuk vagyon 6 A ki felly ebb akarja szövetni, minden két gradustúl a szövésnek jutalma Limitáltatik fél pénzzel felly ebb. Ezen kívül semmi kenyeret, sem más egyebet, mint az élőt szoktak adni, nem légyen szabad a gazdáktul kívánni, tart ózni fog egyszer s mind a fonalat felvetni. Ezen Limitatiót minden mester ember maga házán kívül, vagy pedig az műhellyibe világos helyen Köteles légyen fel függesztve tartani, úgy hogy ha ezen Limitatio nem találtatnék fel függesztve mindenkor 2 forint büntetése légyen, nem külömben ha ezen Limitatiót általhágná, és felly ebb dolgozná mesterségit annyiszor a mennyiszer tapasztaltatik, mindenkor 12 forint büntetés. Ha pedig Nemes ember volna, az NS Vármegye Fiscusa által citáltatni fog és annak módgya szerént Convincaltatni." Az 1809-es vármegyei limitáció az előbb említett tételeket kiegészíti zsáknakvaló vászonnal. ,,Nagyobb virágokra készült, vastagabb Asztal Kendő-"vei, „Hasonló Vékonyabb Asztal Kendő"-vei és ,,,A leg vékonyabb, s valamivel szélesebb Asztal Kendő"'-vei. Úgy látszik, bevett szokás volt a takács munkák terményekért való elcserélése, mert ezt a limitáció is tiltja, s az értékesítést csak megszabott árak mellett engedi. 27 féle takácsmunkát sorol fel az 1813-as, Szegváron hozott vármegyei árszabás. A vászonszövés árát hatostól harmincasig határozták meg. Ezen kívül szerepel benne ,,Párna vagy Derékaj héjának való nyöstös vászon", ,,Ugyan ily nemű közönséges vászon", ,,Zsáknak való nyöstös vászon", ,,Leg vékonyabb Asztali ruhák közönséges kotzkás", ,,Középszerü Asztali ruhák", ,,Közönséges Asztali ruhák". ,,Asztali Keszkenyők" ,,középszerű", ,,közönséges" és ,,legvékonyabb" minó'ségben, ugyanígy ,,asztali Kendők" У égül szolgáltatásképpen gombolyítás vastagabb és vékonyabb fonálból. Az árak után itt is megjegyzik: ,,... azonfelül Kenyér, zsiradék vagy akármi egyéb jutalom többé nem követelhetik..." 1835-ben még két, korábban nem szereplő termék árát határozták meg, a valószínűleg gyapjúból szőtt,,Tarka pokrótz" és a ,,szúnyog Háló" árát.

m A szentesi takácsmesterség századunkban A múlt század közepén dolgozó közel száz mesterhez képest századunkra alig néhány takács maradt a városban. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Szentesen a fonó és szövó'iparban dolgozók száma a segédszemélyzetet is beleértve 33 fő, 1910ben pedig 34 fő.

47 Tevékenységükről adatközlők elbeszélései alapján rajzolhatunk képet.

48 A kihalóban lévő mesterségről gyűjtött adatokból rendkívül differenciált kép rajzolódik ki, amely a város nagyságával magyarázható, hiszen sokféle társadalmi réteg sokféle igényeit kellett kielégíteni, még a század elején is. Ez a differenciáltság 46 CsmL Szf. IX. 15. 47 Mo. Stat. 1900. 1904. 373. Mo. Stat. 1910. 1913. 465. 48 Adatközlők: Babos Józsefné Sárándi Lídia (sz.: 1915), ifj. Busa László, Deák Imréné Huszka Anna (sz. 1922), Katona Lajosné Nagy Rózsa (sz.: 1908), Kovács Szilveszterné Józsa Franciska, Dr. Kovács Tiborné Aradi Katalin, Péteri János (sz.: 1921), Sipos Béláné Kiss Terézia (sz.: 1922), Tihanyi Imréné Füsti Molnár Eszter (sz.: 1909), Ugrai Imre (sz.: 1907), Dolgozatom elkészítéséhez nyújtott segítségüket ezúton is köszönöm. 183