A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

tói titokban el Lopott. ..fonalat adott el." Az asszonyt a törvényszéknek való átadásra ítélték, de férje kérésére megmenekült ettől. Más vétkekért behajtott pénzbeli büntetésekkel a kassza bevételei között találkozunk. Főként a legények fizettek mise mulasztásért, „többrendbeli Korhelységért."

29 A céh szigorúan ellenőrizte a munkavégzéstis. Erre szolgált a rendszeres „mühelyvizsgálás" vagy „Deputatió". Részletes körülményeit nem ismerjük, feltehetően a céhmester és néhány kiválasztott mester járta végig a műhelyeket, megvizsgálva, hogy mindenütt az előírásoknak megfelelően dolgoznak-e. Ilyenkor ellenőrizték azt is, hogy a limitáció ki van-e függesztve a műhelyben. Ide vonatkozó egyetlen megjegyzés 1839-ből való. ,,Minthogy pedig a műhely vizsgálatkor egy fő tzikkely a röfök igaz nagysága vizsgalatja és hogy ez is igazságosan történjen az határoztatott, hogy a czéh tsináltasson vas rőföt törvényes nagyságút..."

30 Az 1800-as évek elején a céh szentesi mestereit „Belső Mester emberek"-ként emlegetik a jegyzőkönyvekben, megkülönböztetésül a filiális helyek mestereitől, a szegvári, orosházi, mindszenti, azaz külső mesterektől. A filiális helyek mestereit — ahol többen voltak — az ottani vicecéhmester fogta össze, akinek feladatai közé tartozott a kántorpénz beszedése és beszállítása Szentesre. A filiális helyek mestereinek számáról nem sokat tudunk. 1802-ben 22 orosházi mester fizetett kántorpénzt, egy 1821-es bejegyzés szerint pedig 17 mindszenti mester. A mindszentiek felsorolásában előbukkannak olyan családnevek, mely családok tagjai a következő század elején is ismert takácsok voltak Mindszenten: Kállai, Kurucz, Csorba. A mesterség tehát egyes családokban több mint egy évszázadon keresztül öröklődött. Anyás mint filiális hely nem lehetett számottevő, valószínűleg csak egy-két mester dolgozhatott ott. Egy 1825-ös bejegyzés szerint ,,Ányási Lakos Szakálas Ferentz mint Külső mestertársunk Hatt esztendőre való Kántorát megfizette." így hosszú ideig nem kellett Szentesre mennie.

31 1804-ben a szegvári takácsok számára adtak ki rendtartást, mely szerint a céhmesternek szót fogadjanak, tudta nélkül legényt ne alkalmazzanak, a kántorpénzt pontosan fizessék, a Szegváron dolgozó legények bizonyságlevelét pedig Szentesen állítják ki.

32 A jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy az orosházi és a mindszenti takácsok mikor szakadtak el az anyacéhtől. Más forrásból tudjuk, hogy legkorábban az orosházi takácsok váltak el, szabadalomlevelük 1820-ból való. 1886-ban itt tíz mester dolgozott, de egy-egy mesternél 2—3, sőt 6 szövőszék is működött.

33 A mindszentiek 1838-ban adták be kérvényüket, s 1840. november 30-án kapták meg V. Ferdinándtól 49 pontba foglalt privilégiumukat.

34 1867. május 26-án a szegváriakról jegyezték fel, hogy ,,az Szegvári filjális mester társaink nyilatkoztak, hogy ők kívánkoznának az Öreg Cétől meg válni."

35 A céh tisztségviselőiről 1798-ban olvashatunk először részletesebben, amikor meghatározták fizetésüket: ,,... mint hogy a Céh Mesternek, Atya Mesternek, Czéh Notariussanak a Czéh terheit a többek felett kell viselni hogy ezen túlfizetések légyen A 29 Jk. 1796. 30 Jk. 183.6 31 Jk. 1793. 32 Jk. 1796. 33 Juhász Antal 1965. 308. 34 Keller Lajos 1900. 110. 35 Jk. 1836. 177