A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Horváth Ferenc: A Tisza-vidék újkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése

erdélyi Körös csoport gazdálkodásában a szarvasmarhatartás a juh-kecske részarányánál nagyobb súllyal szerepelt.

6 A két terület településsűrűsége közötti nagy eltérésben emellett a két csoport életének időtartama közötti jelentős különbség is szerepet játszhatott, hiszen a jelenleg ismert C

14-adatok szerint a déli csoport élete jóval hosszabb ideig tartott.

7 Kalicz N. és Makkay J., akik a Felső-Tisza-vidéki Körös népesség létét kimutatták és tisztázták annak anyagi kultúráját és időrendi helyét, a két csoport közötti eltérésekben a közvetlen erdélyi, illetve balkáni kapcsolatokon túl a korábbi, helyi őslakosság szerepére is utaltak.

8 A középső és déli Tisza-vidéket benépesítő Körös csoport településrendszeréről jóval több adattal rendelkezünk. A telepek 70%-a a folyók árterében, illetve ártéri szigeteken helyezkedik el, kiterjedésük 150—400x20—30; illetve 300—400x30^0 méter között váltakozik. Két esetben (Dévaványa-Katonaföldek és Szolnok-Szanda) a telep kiterjedése jóval nagyobb, 800X50—100; ill. 600X100 méter.

9 Az eddig megismert lelőhelyek kivétel nélkül hosszan elnyúló, horizontális szerkezetűek. A település helyének kiválasztásában szerepet játszó ökológiai tényezők szerepét, ezek összefüggését a gazdálkodási rendszerrel több részletes kutatás elemezte.

10 Nagyobb összefüggő területen végzett ásatások hiányában meglehetősen keveset tudunk az egyes telepek belső szerkezetéről. Hiteles megfigyelések szerint a házak a folyópartokon hosszan elnyúlva egy vagy két sorban álltak.

11 A nagy kiterjedésű telepnyomok természetesen nem egyazon időben használt házak nyomait jelentik. A településeken belül az egy időben állott házak számáról azonban pontos adataink nincsenek. Makkay J. megfigyelései szerint az egyetlen házból álló települések száma minimális, a kisebb Körös-telepeken 5—10, a nagyobb kiterjedésűek esetében 50, vagy ennél több házzal lehet számolni. Az építmények 30—50 méterre állhattak egymástól, s nagy kiterjedésű, néha 1 km hosszúságot is meghaladó lineáris települések két vagy három települési fázis alatt jöttek létre.

12 A Felső-Tisza-vidék háztípusairól ez ideig nincs biztos adatunk, a középső és déli területekről azonban több értékelhető példát is ismerünk. Banner J. Hódmezővásárhely környéki ásatásai alapján a Körös-csoport jellemző házának az agyaggal tapasztott padlójú, föld felszínére támaszkodó nyeregtetős szerkezetű kunyhót tartotta. (Kotacpart—Vata tanya).

w 1957—58-ban a Szabadka (Subotica) melletti NoszaGyöngyparton (Biserna Obala) először figyeltek meg felmenő falú, oszlopszerkezetes lakóházakat a Körös-csoport területén.

14 Ugyancsak hasonló épületet tárt fel Szekeres L. 1965-ben az előbbi lelőhely közelében, Ludas Budzsákon.

15 Trogmayer O. 1966-ban a röszke—lúdvári házmodell-töredék rekonstrukciójával, valamint az akkor fellelhető valamennyi adat egybevetésével bizonyította, hogy a Körös-csoport 6 Tringham, R. 1971. 95. 7 Gyálarét—Szilágyi major: Bln. 75: 5332 +100, Katalszeg: Bln. 86: 4611 +100 be (Trogmayer 1968. 16). Deszk—Olajkút. Bln. 583: 4460+100 be (Quitta—

Hohl 1969. 240—241). Méhtelek: Bln. 1331: 4885 + 60, GrN. 6897: 4675 + 60 be (Kalicz, N.—Makkay, J. 1976. 23). 8 Kalicz N.—Makkay J. 1974. 21—24., 1974/a. 82. Makkay J. 1982. 77—79. 9 Kalicz N. 1957. 84., 1965. 30., Trogmayer, O. 1968. 12., Ecsedy I. 1972. 59., Raczky P. 1982. 10. 10 Nandris, J. 1970., Kösse (Krúdy) K. 1977., Jarman, M. R.—

Bailey, G. N.—Jarman, H. N. 1982. 168—184., Sherratt, A. G. 1985. 11 Kalicz, N. 1965. 32., Ecsedy, I. 1972. 59., Kalicz, N.—Raczky, P. 1980—81. 14. 12 Makkay J. 1982/a. 159. 13 Banner, J. 1943. 11. 14 Garasanin, D. 1959. 10., 1961. 305. Taf, 16,3—4,7—8., Brukner, B. 191 A. 432., Fig. 25. 15 Szekeres, L. 1967. 11—12., 1986. 17—18. 17