A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

ide/eket kitöltötték, rajzaikat bevégezvén Remekre bocsájtódtak és Rácz Mátyásnak ujabbi készítésű Nro 3 alatt lévő forma, Kiss Pálnak pedig a régibb virág cserepes Koronás forma elkészíteni rendeltetett." Az 1830-as évek elején a remeklőknek még vörös formát és fehér formát egyaránt kellett szőni. 1837-ben ,,A remekelni akarók a fehér forma megváltását kérték. Meg engedődött 4 pengő forintért oly formán, hogy 2 1/2 rőf hosszú két végű kendőt szőj jenek tsak hogy a köze sima vászony legyen." így szerepelhet az 1842-es bevételek között az, hogy Kádár Sámuel nem csak „Remek Tacsát" és „Táblajárást" fizet, hanem „fehér Forma Váltságot" is. A remekeshez deputációt rendelt a céh, de tilos volt segíteni, büntetés terhe alatt. A remek vizsgálatkor viszont már az egész céh együtt volt. A csekély hibával elkészített remeket elfogadták, de a remek hibáért büntetést kellett fizetni a céh kasszájába. Noha a remeklés szigorú feltételek között zajlott le, indokolt esetben azért a céh tett engedményeket. 1851-ben Cseke Istvánt, mint kiszolgált katonát felmentették a remek készítése alól, a testileg gyengéknek pedig a legegyszerűbb remeket rendelték, ez a „tizenöttáblás veres forma" volt. Sikeres remeklés után a legényt kézfogással a mesterek sorába bevették. Az új mesternek esküt is kellett tenni, ami egy 1854-es határozatból derül ki. ,,A múlt Evekben megtörtént, hogy a megremekelt ifjak Czéhbe állások alkalmával fel nem eskettettek, hanem a mostani iparutasítás rendelése szerént hé fizetés után csak kéz fogás által lettek a Társaság tagjaivá." A céh úgy döntött, hogy az eskütétel szokását viszszaállítja.

19 Az 1820—30-as években a mesterek száma oly mértékben kezdett emelkedni, hogy korlátozni kellett a céhbe való belépést. A létszám további növekedését a vidéki legények letelepedésének megakadályozásával próbálták elérni. 1820-ban a makói Tshe László takácslegény fordult a céhhez azzal a kéréssel, hogy ,,... Túl a kis éri Lakos Varga Márton Leányát el akarná venni feleségül. Mellyre a Czéh azt válaszolta, hogy abba leg kissebbé sem ellenkezik, hanem Ó az Atyától engedelmet kérjen s egyszersmind innen feleségestől együtt el takarodjon s el vigye Makóra és hogy soha a Czéhnél nem alkalmatlankodik s még tsak nem is gondolkodik arról, hogy valaha Szentesi Lakos Legyen." 1834-ben a földeáki Krébetz János kérését, hogy a céhben kíván dolgozni, csak úgy teljesítették, hogy legényként dolgozhat, de itt ne akarjon mester lenni. Kevésbé voltak szigorúak a várostól, sőt a falutól is távol, a tanyavilágban dolgozó társaikkal szemben, akik a távolság miatt nem jelentettek konkurrenciát. 1811ben a ,,Mindszenti Határbeli úgy nevezett Siró hegyen kíván Takáts Mesterré lenni a Mindszenti érdemes Társaink Társaságában Zubek József", akit be is vettek a mesterek közé, azzal a feltétellel, hogy ,,... ha Siró hegyről bé akar menni Mindszentre lakni tehát remekelni köteles leszen, az Anya céhtől rendelendő remeket úgy és ott, a hol az Anya céh fogja parantsolni."

20 Hogy milyen lehetősége volt egy legénynek a mesterséget önállóan elkezdeni, ha az nem öröklődött a családban, arra jó példa a következő szerződés : En alól irt Boldizsár Mátyás bizonságot teszek arról, miszerént Sipos Gáspárral egyességre léptünk: 1 szőr Hogy én fentebb is említett Fiát Menyhártot mint ki vándorlót Takáts Legényt Czéhbe álitom az magam költségén, oly le kötelezés melyet, hogy Remeklésétől fogva számítván három egy más után kevetkező Esztendőt, mint saját fiam nállam tartozik szolgálni, én az alatt az idő alat tartozom 19 Jk. 1836. 20 Jk. 1796. 174