A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Régészet - Horváth Ferenc: A Tisza-vidék újkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése

A Tisza-vidék űjkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése HORVÁTH FERENC (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Tanulmányomban nem törekedhetek a Tisza-vidéki újkőkor településrendszerének rekonstrukciójára, mindössze az utóbbi évtizedek ez irányú kutatásai, valamint ásatási megfigyeléseim kronológiai keretbe illesztett áttekintésére szorítkozom, különös tekintettel a háztípusok és azok építési technikájának fejlődésére. A régészeti topográfiai munkák előrehaladása, a nagy felületen, korszerű módszerekkel folytatott feltárások számának gyarapodása a jövőben minden bizonnyal jelentősen módosítják jelenlegi ismereteinket, bizonyos részterületek eredményeinek áttekintése azonban már ma is befolyással lehet a további kutatás irányaira. A magyarországi újkőkori lakóházkutatás vizsgálata során első ízben Banner J., legutóbb pedig Patay P. a Kárpát-medence neolit és rézkori építményeinek elemzése kapcsán foglalkozott a Tisza-vidék újkőkori háztípusainak kérdésével.

1 A kérdéskör újra felvetését egyrészt az azóta jelentősen megnövekedett forrásanyag, másrészt egy szűkebb régió fejlődése részletesebb vizsgálatának igénye indokolja. A Tisza-vidék első újkőkori népessége, a Körös-btarcevo kultúra a Közép-Tiszavidék {Kunhegyes—Berettyóújfalu vonal) magasságáig a folyó mindkét partján megtelepült. A Déli-Tisza-vidéken a Bánát területén, a Galacka és Zlatica folyók mentén gyanítja a jugoszláv kutatás a Körös és Starcevo típusú kerámia elterjedésének határát, ami a Duna—Tisza közi területen a Bácska és Szerémség közötti Duna-vonalnak felelne meg.

2 A Felső-Tisza-vidéken a Körös kultúra erdélyi-partiumi változata települt meg.

3 Vizsgálódásunk szempontjából a két csoport településrendszere közötti szembeötlő különbség lényeges. Míg a Déli- és Középső-Tisza-vidéken a települések száma rendkívül nagy, a Felső-Tisza-vidéken ezzel szemben meglehetősen gyér, ami a két népesség alapvető gazdálkodásában jelentkező eltérésnek tulajdonítható.

4 Északon különösen jelentős és specifikus az obszidián összegyűjtése és cseréje. Ma még nem mutatható ki pontosan, hogy a gazdálkodásban a földművelés és az állattartás — ezen belül a nagyállattartás — milyen arányban szerepeltek, annyi azonban az állatcsont vizsgálatokból leszűrhető, hogy a nagyállattartásra talán nagyobb súly esett, mint a déli területeken.

5 Ezt a feltételezést látszik alátámasztani az is, hogy az 1 Banner, J. 1943, Patay, P. 1985. 2 Kalicz N. 1965, 28. Trogmayer O. 1968. 11—12. Makkay J. 1982. 18—20. Brukner, B. 1974. 428—429. 3 Kalicz N.—Makkay J. 1974., 1974/a., 1976. 4 Raczky P. 1979—80. 14., 1986. 28—29. 5 Kalicz N—Makkay J. 1974. 9, 12., 1976. 23. 15