A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Szűcs Judit: Egy csongrádi tanya története és tárgyleltára

Az említett átalakításkor megszüntették a szabadkmény kürtőjét, ,,1'éplafónozták" a konyhát, kivették a nagygerendát, a kis ablak helyére nagyobb került, a berakott ,,sparhelt" helyére „asztalsparheltot" vettek. Balról egy asztal, jobbról régi konyhaszekrény egészíti ki a konyhában átlósan elkülöníthető főzősarkot. A helyiség másik felében középpontban áll a televízió, mellette a heverő, előtte két szék, egy másik asztal, mellette másik oldalról egy konyhaszekrény szoba jellegű teret alkot. A főzősarok bútorai régebbiek, már 1945 előtt is használtak voltak, a lakó- és vendéglátó tér tárgyait 25—14—8 évvel ezelőtt újonnan vásárolták. (Csak a jelentősebb bútorokat említettük.) A konyhában folyik az ősztől tavaszig tartó mindennapos főzés, a feleség télen itt alszik, a vendéget is itt szeretik fogadni, és egész évben itt nézik a televíziót. A fentiek alapján mondhatjuk, hogy a házaspár fő élettere a gang és a konyha. A bemutatott három, főzésre is használt helyiség (esetünkben a kiskonyha, a fedett, zárt gang és a konyha) léte városon és tanyán még napjainkban is gyakori. A konyha leírása után az önálló paraszti háztartás emlékeiből idézünk. Magyarázatul annyit, hogy a gazdálkodó ember, de még cselédje és részese is házilag sütött kenyeret evett. Nem illett a városban járva pékségben, boltban vagy piacon kenyeret venni. A Faragó-házaspár abból az időből egyetlen alkalomra emlékszik, amikor ,,péki kenyeret" evett, ezt is viszonzásul kapták a városban egy ajándékba vitt kismacskáért. Ezt a pék-sütötte-kenyeret máig is „újságként" emlegetik. A földre terítés szokása a csongrádi parasztéletben a csépléshez kötődve maradt meg. Faragóéknál ilyenkor tyúkból leves és paprikás főtt, utána „kelétt" pitét vagy pogácsát tálaltak. A feleség szerint a szoba berendezésében a férj gyermekkorában sem volt festett bútor, mert az idősebb lánytestvérek „modernizáltak". (A témára vonatkozó kutatásaink szerint a század elején, a század első felében a festett bútor egy-egy darabja —, ha nem is a teljes bútorzat — még a szobában található.) De utána a tanyában haláláig maradó apa nem engedett változtatni a bútorokon, sem azok elrendezésén. így a szoba 1944-ig sarkos elrendezésű volt, a kemencével szemben sarokkanapé állt, előtte asztal néhány karszékkel. A másik két sarokban egy-egy ágy volt a fallal párhuzamosan. A „sublat"-ot, a szokásostól eltérően, a kemence és az ágy közé tették. A fiú nősülése után is az anya és a legfiatalabb, akkor még hajadon húg aludt itt. (Lásd a 1 sz. mellékletet!) Az így berendezett szobát,,ház"-пак hívták. Faragóné, Gyuricska Eszter az öregszülők idejéből idézi a következő mondatokat: ,,Bemegyünk a házba. De hideg ez a ház!". A feleség polgári ízlésű szobabútorát az após halála után vitték ki a tanyára. A már említett felújításkor a szobát is ,,1'éplaf ónozták", eltűntek a gerendák, és a kerek-kemence helyére ,,szekrény-kemence" került. (Ez a kerek-kemencét követő szögletes forma.) Ez a fűtőtest sohasem működött jól. Téli hálóvendégnek a mellé állított hordozható cserépkályhába fűtenek. A házaspár a húg férjezmenetele után, házasságuk negyedik évében, 1938-ban költözött be a szobába aludni. A feleség nyáron napjainkig itt alszik. Az anya, illetve anyós is ott aludt, ezután még öt évig élt betegen. A ,,ház" sohasem vált,,tiszta házzá" (ahogy az irodalom nevezi, tiszta szobává), mindig lakott volt. Ennek oka a család nagyságában és a gazdaság viszonylagos kicsiségében keresendő.

15 Az 1960-as felújításkor a kamrából leválasztott spájzra a konyha felöl ajtót vágtak. Ablakot is tettek rá az északi falon. A gyakran fogyasztott élelmiszerek több15 Szűcs Judit 1988. 105—115. A cikk részletesen bemutatja a sarkos elrendezésű szoba csongrádi változatát. 150