A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Szűcs Judit: Egy csongrádi tanya története és tárgyleltára

Belépéskor az egyetlen lovat vitte be. A méheket ezután már nem tudta gondozni, de aprójószágot és disznót máig is tartanak. Jelenleg 30 csirkéjük, 30 tyúkjuk, 14 pár galambjuk és 3 disznójuk van. Egy sertésre szerzó'désük van, egyet a keresztlányuknak, egyet maguknak hizlalnak. A tehéntartást 1983-ban szüntették meg. A Faragó-tanyát a rokonság és az ismerősök látogatták, névnapra és búcsúra is mentek vendégségbe. Az apának haláláig, 1944-ig, a fiúnak 1950-ig vacsorával ünnepelték a névnapját. Ezután a roknok „csak úgy délután jöttek el. Most már elhaltak, akik gyöttek." Ők is eljártak vendégségbe meg a szomszédba esténként (pénteket, a böjti napot kivéve) kártyázni. Gyakran érkeztek a környékből a Faragó-tanyába is játszani. Az ötvenes évek elején a házigazda a gyakori vendéglátás miatt gyanúba keveredett, és a „számonkérésre" a következőket válaszolta. ,,Mikor megjöttek. — Dicsértessék a Jézus Krisztust! Aggyon Isten! Hun a kártya? Nem. politizáltunk mi." Napjainkra, mivel a régi társaság tagjai elhaltak vagy elköltöztek, az idős házaspár televíziózással tölti estéit. Az útmenti tanya 1945 előtt a csendőr-, majd utána, a termelőszövetkezetek megalakulásáig a rendőr-járőrök kijelölt pihenőhelye volt. Ez is eseményt jelentett az itt élőknek. Napjainkban boltba a közeli faluba, Újfelgyőre, vasárnaponként pedig Csongrádra a templomba a férj jár, ilyenkor a rokonokat, testvérét is meglátogatja. A városi piacra l-l tyúkot eladni a felség visz be. „Esztendős ünnepeken" Őis bemegy a templomba. 1945 után mindketten kerékpárral jártak, az utóbbi években már autóbuszon közlekednek. A tanya lakóépületét a következő épületek veszik körül : balról jobbra haladva az istálló, tyúkól, szemben a méhes, majd jobbról összefüggő épületsorban a kiskonyha, a szín, az ólak és a végében a góré áll. Először a század elején az istálló épült, majd szükség és lehetőség szerint a negyvenes évekig fokozatosan a többi. Az udvari kemencét a gang ajtajától 8—10 méterre a hatvanas évek elején készítette egy kovácsmester. Évenként újratapasztva és meszelve napjainkig működik. Elődje a lakóépülettől 50—60 méterre álló, katlannak nevezett sütőalkalmatosság volt. (Az alacsony sütő alját téglával rakták ki, oldalául kétfelől tapasztott deszka szolgált.) Napjainkban a tanyák udvarán gyakran látható kemence. Nyári vagy kiskonyhát tanyán és városon egyaránt használtak és használnak ma is. A vizsgált tanyában 1945 előtt a kiskonyha a lakóépület bejáratától 25—30 méterre állt. Az 1982-ig használt, azonos nevű és funkciójú helyiség már csak 6—7 méterre van. A rokonságtól öt évvel ezelőtt kapott gázrezsóval megoldották a gangon történő, fűtés nélküli nyári főzést. így a kiskonyhát csak alkalmanként használják: nagymosáskor és a hosszabb fővést igénylő étel készítésekor. A beépített gang nyári főzőhely és a férj alvóhelye is, a szokást és az ágyat is apjától örökölte. (Az ágyhoz tartozó kanapé a férj egyik testvéréé lett. Tavaly „pusztították el.".) E külső helyiség legrégibb bútordarabja a le- és felhajtható asztal és pad. Ezek a tanyai és a városi házak előtt egyaránt gyakoriak voltak. E helyiségben a rezsóhoz egy kis asztal is csatlakozik, mögötte a hűtőszekrény áll. A kis helyiség két, eltérő funkciójú részét az egymással szemben nyíló ajtók választják el. Nyáron itt tartózkodnak legtöbbet. Ilyenkor a varrógépet is kihozzák a konyhából. A szabadkémény deszkával elrekesztett változatban az 1960-as átalakításig megmaradt. (Ez helyenként a városban is előfordult.) A 30-as évektől a konyhában berakott sparhelton főztek, az edényeket ,,telázsin" (polcon), tárolták, az ekkor még itt alvó adatközlőink használatában volt 1 ágy és 1 ruhásszekrény is, ezeken kívül egy asztal és székek is voltak a konyhában. — A helyiség berendezése így maradt 1960-ig. 1944 után a feleség szülei aludtak itt. 147