A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

Szegényebb tanyai, falusi parasztok hevederhez fűzött napraforgószárból készítették a ház és az istálló oromzatát, a padlás elrekesztését is. Az istálló oromzatát gyakran csak kívül tapasztották. (14., 15. kép) A 18. században és korábban a nyitott tűzhelyes konyhák füstelvezetését biztosító szabadkémény váza is lécekhez erősített nád vagy vesszofonat volt, amit sárral vastagon letapasztottak. Szegeden ezt tutajkéménynek nevezték, aminek több írott emléke is maradt.

42

1819-ben a város tanácsa elrendelte: „Hogy minden Háznak téglából készült Kéménnyei légyenek, a réti tututajos fa Kémények ellenben előbb el rontassanak."

43 1885-ben a külterületi építési szabályrendelet is kötelezővé tette a kémények téglából építését, ezért a városi hatóság a tutajkéményt nem engedélyezte. A külterületi építési tervekben az építtetők leggyakrabban tégla-, ritkábban vályogkéményt tüntettek föl, de akadt így is három építkező, aki tutajkéményt szándékozott építeni. 1898-ban Kispál János 10 holdas átokházi bérlő és Krisztin Németh Pál 16 hold örökföldön építkező királyhalmi paraszt jelölte meg, hogy vályogfalú, nádtetős házában tutajkéményt épít. 1896-ban Kovács Kurkó Antal gajgonyai gazda a tanyája mellett épülő háromosztatú, vályogfalú cselédházban kívánt tutajkéményt építeni.

44 16. kép. Léc- és napraforgószár-vázas, tapasztott kémény 42 Bálint Sándor 1957. 604. 48 Tűzi Rend Szabások. Szeged, 1819. 44 CsML, Szeged v. tan. ir. Külterületi tervek 1896., 1898. 134