A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

píthatta, hogy építéstechnikája lényegileg egyező a tápéi oszloposházéval. Az eltérés annyi, hogy míg Tápén az oszlopokra ritkásan léceket is szögeltek, addig Makón vízszintesen és függőlegesen nádcsomókat kötöttek, melyekhez jobban kötött a csömpölyegsár. Miután Makó is folyóparti település, bizonyosra vehető, hogy a folyószabályozás előtt ott is számos oszloposház épült, ám a mezőváros lakói hamarabb elbontották régi hajlékaikat, mint a tápéi parasztok. A csömpölyeg szót Czuczor—Fogarasi szótára így értelmezi : „csomóba tekeredett, gömbölyödött valami, p. sár, ganaj, szőr, haj", s említi a képzett csömpölyödik igét „csomósán összegömbölyödik, tekeredik" értelmezéssel.

26 Ez csak közelíti a Szeged vidéki csömpölyeg szó jelentéstartalmát, de nem adja annak pontos megfelelőjét. A népi építkezési gyakorlat csömpölyeg szavát tudtunkra először Samu József értelmezte 1884-ben a következő életszerű leírással: „Ide emberek; lássunk a dologhoz. Te Jancsi jól összevágod azt a sarat, szalmával jól összetaposod; Te Pista csinálod a csömpölyegeket, de jól megforgasd a szalmában, hogy elég kemény legyen; te pedig Gyurka, ott a villa, felhányod a padlásra; én meg majd csömpölyegezem a belső padlást."

27 A leírás elég pontosan visszaadja a csömpölyeg készítésének folyamatát. A példában ugyan a padlás csömpölyegezése szerepel, de a falrakáshoz is ugyanúgy készítettek csömpölyegsarat, tehát a sár- és a gömbölyegkészítést illetően a példa jellemző. A vázszerkezet nélküli csömpölyegfal nem tartozik tárgyunkhoz, csak utalunk rá, hogy említi Kiss Lajos Hódmezővásárhelyről, Barabás Jenő Orosházáról és legkorábban Györffy István az alföldi parasztházról írt tanulmányában.

28 Gilyén Nándor a gömbölyeges sárfal szakterminussal tárgyalja és több táji megnevezését sorolja fel aszerint, hogy a szalmás sárcsomót hogyan nevezik (pl. göngyöleg, gomolya stb.)

29 A csömpölyegesnek nevezett rakott sárfal alföldi elterjedésének felvázolásához még kevés feltárással rendelkezünk. A cölöpváz kitöltése pallódeszkák közé döngölt földből, ún. vertfalból is készült. Ezt az építőtechnikát Szenti Tibor írta le Hódmezővásárhely—Kopáncsról. Kopáncs a Tisza-szabályozás előtt a nyári áradás során szinte minden évben víz alá került, csak a magasabb dombhátakat tudták művelni. A tanyaépítés az ármentesítés kezdete után, a Nagyrét 1863. évi kiosztását követően indult meg nagyobb ütemben. A megtelepedő parasztok tanyáikat azért építették cölöpvázra, hogy az árnak, belvíznek ellenálló legyen. Szenti Tibor több olyan, cölöpvázas vertfalú tanyát földerített, melyek átvészelték az 1887. évi kis-tiszai zsilipszakadást követő árvizet.

30 Vertfalú, oszlopvázas házat magam is találtam a szegedi Fehér-tó közelében. A Szeged, Fehértó kapitányság 23 sz. tanya (1950 óta Szatymaz 1. ker. 118) lakóházának a fala ,,veröttfal, mind oszlopokon van. Voltak ezök a nagy vizességök, mind elpusztult volna, ha nincsenek benne oszlopok". 1942-ben, amikor századunkban legmagasabb volt a talajvíz, a tanyát töltéssel vették, körül, ladikon jártak ki a környékre, de a ház nem dőlt össze, mert megtartották a falába épített oszlopok. (Kormány András, sz. 1895.) Valószínű, hogy a cölöpvázas építkezésnek ezt a változatát a Tisza áradásokkal veszélyeztetett mellékén másutt is alkalmazták, ahol különben is elterjedt volt a vertfalú építéstechnika. 26 Czuczor Gergely—Fogarasi János 1862. 1069. 27 Samu József: Tájszók (Alföld). Magyar Nyelvőr, 1884. 236. alapján közli Szinnyei József 1893—1896. 355. 28 Kiss Lajos 1981. 235., Barabás Jenő 1965. 92., Györffy István 1943. 121. 29 Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. 61, 30 Szenti Tibor 1977. 73—90. 123