A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

matematikai alapokra helyezte. Ennek a munkának 106 oldalas függeléke csak számtáblázat volt. Jóllehet ebben a modern biometriai módszereknek és a valószínűségszámításnak az antropológiában való alkalmazását az elsők között mutatta be, s voltak, akik munkáját mintaszerűnek tartották, régi ellenfele, KOLLMANN őt gúnyosan „a kraniometria pesti reformátorá"-nak nevezte, mérési módszerét pedig zsákutcának tartotta. TÖRÖK-nek már nagyon korán elhidegült a kapcsolata LENHOSSÉK JÓZSEF-fel is, aki mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja nagyobb terjedelmű antropológiai tanulmányokat jelentethetett meg. TÖRÖK ugyanakkor 1882-ben saját költségén volt kénytelen kiadatni az „Antropológiai Füzetek" 312 oldalas első számát (TÖRÖK 1882), amelyből a „művelt nagyközönség" soraiból is mindössze 40 volt hajlandó egy-egy példányt 1 forintjával megvásárolni (29). Az 500 kinyomtatott példányra 460 forintot fizetett rá. így azután a magyar antropológia folyóirat nélkül maradt, és TÖRÖK külföldön volt kénytelen cikkeit publikálni (39). Pedig TÖRÖK céljának megvalósulását ebben az időszakban mások is segítették. így TÖMÖSVÁRY LAJOS 1886-ban megjelent cikkében szóvátette, hogy az Uraividéki rokonnépek esetében „...az anthropologiai rokonság igen el van hanyagolva" (21, TÖMÖSVÁRY 1886). De meg lehet említeni HAJÓSS JÓZSEF könyvét is, amelyben részletesen foglalkozik világnézeti szempontból az ember eredetével (21, HAJÓSS 1912). Ezek a munkák azonban sokkal jobban előbbre vitték volna az antropológia ügyét, ha mondanivalójukat TÖRÖK magyar nyelven megjelent cikkei is alátámasztják. Szinte érthetetlen, hogy egyik legtehetségesebb tanítványának, tanársegédjének PÁPAI KÁROLY-nak a munkájáról mennyire elítélő véleménye volt annak ellenére, hogy négy évvel megelőzően a Magyar Földrajzi Társaság 1888. november 22-i ülésén éppen TÖRÖK ismertette PÁPAI Urai-vidéki kutatásait (29). Amikor az Akadémia felkérte, hogy bírálja PÁPAI munkáját, 1892. december 9-én többek között a következőket írta : „E munka a mostani alakjában ... nem jelenhet meg a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai közt". Megemlítette, hogy a kézirat pongyola, német mondatszerkezetre valló idegenségek, felesleges szószaporítás található benne, homályos, akaratos Irály, a felölelt búvárlati probléma tervszerű kidolgozásának a hiányában leledzik... teljesen nélkülözi a mai tudományos bélyeget. Egyáltalában annak semmi nyomát sem fedezhetjük fel, hogy dr. PÁPÁI a szakirodalmat rendszeresen átvizsgálta volna" (106). Nehéz lenne pontosan megállapítani, de valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy PÁPAI KÁROLY, aki 1888-ban egyéves tanulmányút keretében embertani kutatásokat végzett a vogulok (manysik) és osztjákok (hantik) között és erről az útjáról több levélben is tájékoztatta TÖRÖKöt (79, 80, 81), amelyben leírta nehézségeit, végülis összegyűjtött anyagának feldolgozása előtt 1893-ban, 32 éves korában meghalt (ORTUTAY 1981). Nem kevésbé éles vitát folytatott HERMAN OTTÓ-val is, akinek a könyvét (HERMAN 1902) az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1903. március 31-én tartott „Az emberfajták és a magyar nép typusáról" című előadásában bírálta. Többek között a következőket mondta :" ,,Ez a kérdés oly nehéz, hogy valóban bámulnunk kell HERMAN OTTÓ bátorságát, hogy ilyen rövid munkában oly messze kiható kérdést merészelt, mely számos más szaktudomány körébe vág... HERMAN OTTÓ a faj fogalmát nem határozta meg... az arcból akarja a faj typusát meghatározni... Bennem az a meggyőződés, hogy ez volt az ilyen első munka, melyet olvasott" (30). HERMAN 1902-ben megjelent munkájában valóban sok vitatható megjegyzés volt, arról nem is szólva, hogy abban könyörtelenül kipellengérezte (KOSA— 98