A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

régész, sem antropológus nem volt. A szabadságharc leverése után, angliai száműzetésében ismerkedett meg Ch. LYELL, Ch. DARWIN és T. H. HUXLEY munkásságával, az ó'sembertani és prehisztorikus leletek jelentó'ségévei. 1864-ben írta: „... tekintélyes tudósok kik évekig küzdöttek az ember diluviális létezésének tana ellen, kénytelenek bevallani, hogy tévedtek..." (RÓNAY 1864). Említett székfoglaló értekezésében azt is hangoztatta, hogy : „Hazánk oly gazdag a negyedrendű őslények maradványaiban és csontbarlangokban, melyek közül némelyek, mint például a biharmegyeiek, oly kitűnő gonddal tanulmányoztattak. Ez állatokkal Európában csaknem mindenütt együtt élt az ó'sember, csak hazánkban nem volt tanúja e világnak?" (RÓNAY 1868). Nagy izgalmat és szellemi forradalmat jelentett K. VOGT-nak, a genfi geológus professzornak 1869 decemberében Budapesten „Az ember ó'störténetéróT' tartott előadássorozata. Az orvostanhallgatók ünnepélyes fogadtatása, a nagy közönségsiker felkeltette a klerikális körök ellenszenvét s a „Magyar Állam" december 14-iki számában nagyon erős és ízléstelen támadást intézett VOGT ellen. Ilyeneket írtak: „V03T úr kénytelen volt majomszívének meghatottságát kihebegni", „... miután VOGT úgyis azt hirdeti, hogy ő majom : nem volna-e kedve az itteni állatkert állandó lakójává lenni?" (BARTUCZ 1964). Ezek az események nagyban közrejátszottak abban, hogy RÓMER FERENC FLÓRIS buzdítására, — aki az 1867-es párizsi ősrégészeti kiállítás hatására vált a magyarországi ember ó'störténetének kutatójává — csakhamar megindultak a kutatások. Ezek közül nagy figyelmet keltett MAJLÁTH BÉLA ásatása a Rózsahegy melletti „Baráthegy" barlangban,^ melyről külön értekezést is közölt (BARTUCZ 1958, MAJLÁTH 1874). MAJLÁTH ezen túlmenően lelkes híve volt egy magyar antropológiai társaság létrehozásának is. Említett tanulmányában írta: „Ámde ne kérdezze senki, van-e nálunk már ez idő szerint, 1874 évben antropológiai társulat? — ezt ne kérdezze senki, mert az elszomorító felelet: nincs. Itt az ideje, hogy e tekintetben is talpra álljunk, hogy reánk ne nyomják a barbárság bélyegét... létesítsünk egy antropológiai társulatot, mely idő múltával maga is járulhasson a tudomány szabadelvű emeléséhez annyival, mint azt a kis Helvétzia évek óta teszi s ne legyünk kénytelenek szemlesütött fővel felelni a feltett kérdésre: nincs, mert hát nincs" (BARTUCZ 1958). Az említett társaság létrejöttében különösen kiemelkedő érdeme volt RÓMER FLÓRIS-nak, akinek a javaslatára az 1874-es stockholmi nemzetközi ó'srégészeti és embertani kongresszus egyhangúlag elhatározta, hogy 1876-os összejövetelét Budapesten fogja tartani. Ebben a szellemi előkészítésben jelentős szerepet játszott JÓKAI lapja „A Hon" is. Itt jelent meg ugyanis 1873-ban SCHEIBER SÁMUEL „Pro memoria"-ja egy antropológiai társaság, tanszék és múzeum létrehozása érdekében. Itt közölte cikkeit 1875-ben RÓMER az 1876-os kongresszus eló'készítéséről és az ember első magyarországi nyomairól (BARTUCZ 1958). A kongresszusra való előkészületet jelezte, hogy WEISZ BÉLA és KÖRÖSI JÓZSEF 14616 budapesti gyermek szem-, haj- és bőrszín adatait gyűjtötte össze. STEINBURG MÓRITZ a székelyudvarhelyi makrokefál koponyát írta le. SCHEIBER 80 ezer újonc termetadatát dolgozta fel, amelynek alapján a finn-ugor antropológiai rokonságot bizonyította (BARTUCZ 1954). LENHOSSÉK JÓZSEF megírta „Az emberi koponyaisme, Cranioscopia" című könyvét (LENHOSSÉK 1875), melyben a kraniológia részletes ismertetésén kívül az élő magyarságon és koponyákon végzett vizsgálatainak eredményeit is közölte. Ezt a munkát LENHOSSÉK további hasonló jellegű publikációi követték. HUNFALVY PÁL könyvében 1876ban fogalmazta meg a nép és faj fogalmának különbségét : „ A nyelvet szellemi tulaj85