A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

leszállítani. Kb. húsz íves könyv lesz [...] Most egy hónapon belül kell egy ívnyi mutatványt és tervrajzot (szinopszist) csinálnom, aminek megtörténtével véglegesítik ők a szerződést. Képzelheted, hogy minden tekintetben mit jelent ez nekem, meg sem próbálom így írásban elmondani."

68 Gáspár egész pályájának ívét ismerve nem nehéz ennek az eseménynek a jelentőségétfölmérni : az anyagilag is igen kedvező s amellett a majdnem teljesen ismeretlen Gáspár számára ez az ajánlat tulajdonképpen a Szép Szó köréhez való csatlakozás lehetőségét jelentette. Érthető hát, hogy fontolgatta — Vágó Mártáék kezdeményezésére — a Budapestre költözés tervét is.

69 A Szegedi Fiatalok utolsó nyilvános akciójában, az 1937 Őszi dudari falutanulmányozásban azonban még részt vett. A kollégium e „hallgatólagos búcsúját" (a kifejezés Gáspáré) ugyan Tomori Viola szervezte; ő „hozta" el az angol és német szociológusok kis csoportját a bakonyi kis faluba — s az egész akció is az ő ambíciója volt. Az ügyeket is elsősorban Ő intézte. Gáspár azonban, amikor erre szükség volt, maga is bekapcsolódott a munkába, és segítette Tomorit. A kutatómunka legnagyobb egyéniségét, Richard С. Thurnwald professzort is hivatalosan о hívta meg, majd az előkészületek finisében is sokat dolgozott. 1937 augusztus végén, szeptember elején pedig részt vett a dudari „terepmunkában" is — „házigazdaként", tolmácsként, mint a Művészeti Kollégium titkára s képviselője. Itt melegedett igazán össze „elődjével", Reitzer Bélával is, akivel pedig addig elég felületes volt viszonyuk. Dudaron végig jó érezte magát, e tíz nap egész föllelkesítette, az akciót igazi közösségi akciónak tekintette.

70 Dudar után azonban sorsa hamar eldőlt. Hazafelé jövet néhány napot — szeptember 20. körül — Pesten töltött. Ekkor, mint egyik Budayhoz írott beszámolójából kiderül, részt vett a Szép Szó szerkesztőségi ülésén, sőt bele is szólt a lap összeállításába. (Gerhauser Albert egy cikke ellen emelt vétót.)

71 Ekkor, mint leveleiből kitetszik, a Szép Szó szűkebb köre már nagyon igényt tartott rá. Erről — kicsit zavartan, kicsit meglepetten — Gáspár maga így számolt be Budaynak. „Ami a gyakorlati lehetőségeket illeti, hát azok aztán vannak ezen a környéken. [Reitzer] Béla, mikor a lelkemre beszélt (szeretettel és igazi baráti formában) azt mondta, hogy a Szép Szónak főnyeremény vagyok s a lap legszilárdabb elemét az én írásaim jelentik. Gondoltam, ez a rábeszélés indokolta túlzás. Épp aznap este volt szerkesztőségi összejövetel. Ámulva kellett tapasztalnom, hogy Bélát ezúttal sem hagyta cserben a tájékozódási ösztöne és életrevalósága. Őszintén mondhatom neked, hogy már ott tartok, hogy nem is gyújt fel, ha ezen a környéken valaki túlzó fokokban közli velem a rólam való véleményét. E vélemények közül egy aránylag szerény így hangzik: »Ön új hangot hozott a magyar publicisztikába.«"

72 Érthető hát, hogy maga is közeledett hozzájuk. S szeptember közepén csatlakozására lehetőség is nyílott — Reitzer Béla, aki akkor már régebb óta Pesten élt, ismeretségeit kihasználva pesti állást szerzett neki. Az állás, amelyhez így hozzájutott, a Gazdaságkutató Intézetben volt, s az új munkatársnak itt az „idegenforgalmi statisztika" kialakításával kellett foglalkoznia. Ez ugyancsak alkalmi munkának ígérkezett, de a Gazdaságkutató Intézet vezetője, Varga István megígérte neki, hogy a munka elvégzése után elhelyezi valahol, — s egyébként is időt nyert. A fontos az volt: végre Pestre, a Szép Szó körébe kerülhet. Gáspárnak pedig — Ortutay és 68 Gáspár Zoltán — Buday Györgyhöz, 1937. aug. 9. Vö. Lengyel, i. m. 335. 69 Lengyel, i. m. 334—335. 70 Lengyel András, 1985. 71 Gáspár Zoltán — Buday Györgyhöz, 1937. szept. 26. 72 Lengyel, 1984. 336. 441