A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

már csak szórványosan jön vissza egy-két példány." „Ki nem küldött példány van még nyolcvan-egynéhány — tette hozzá —, visszajött pedig hozzávetőleg százhetver felé." Január végére így kicsit enyhült megterheltsége, némi közösségi életre is futotta idejéből, — persze csak a kollégium „maradékával". „Itt most [...] megcsendesedett az élet — írta 1937. január 30-án —, Erzsike vagy két hete beteg, kis hőemelkedéssel fekszik. [...] Tegnap voltam nála. Jó volna, ha írnál neki is. Széli Pistával valamikor az év fordulója körül találkoztam a Nagykörút és Kálvária-út kereszteződésénél, Ő jött onnan befelé, visszakísértem egész a Kárász utcáig, nagyon barátságosan elbeszélgettünk, emlékezve utolsó együttes beszélgetésünkre. Hívtam, hogy nézzen fel ide [a Művészeti Kollégium helyiségébe — L. A.], pár napja estefelé csakugyan feljött, ismét jól értettük egymást." Titkárságának idejére azonban (mint az előbbi szemelvények is jelzik) igazában már nem az aktív közösségi élet volt a jellemző — feladata a „Müvkoll" kifelé való, mondhatnánk adminisztratív fönntartása volt. A kollégium hivatalos és félhivatalos levelezését intézte, könyvkereskedelmi propagandáját végezte. Könyvjegyzékeket nyomtatott Kner Imrével, romániai és csehszlovákiai könyvkereskedéseket látott el kollégiumi kiadványokkal és propagandaanyagokkal stb. Alkalmi érdeklődőket igazított el, a tagokkal tartotta — többnyire már csak levélben — a kapcsolatot. Egészében azonban maga is tisztában volt vele, a kollégium végóráit éli, s ráadásul a tagok útja is mindinkább divergált; ki erre, ki arra ment. „A kollégium szempontjából persze mindez cseppet sem megnyugtató — írta már 1936. dec. 13-án —: vagy tisztultabb formában kell majd ezt a kollektívumot [ti. a „Művkoll-kollektivitást" — L. A.] tovább vinni vagy egyénileg kell kinek-kinek igazolni magát a hajdani kollektívum egyes elemeinek utóbbi röppályaferdüléseiért. Szép lenne persze az előbbi, de, ha nagyon Őszinte akarok lenni, nem nagyon tudok már hinni benne. Azt hiszem, ezen a lehetőségen már túlrohant az idő." Érthető hát, hogy napi — többnyire nem is nagyon terhes — titkári feladatai teljesítése mellett mind inkább külön útra tért о is, s az országos nyilvánosság elé vágyott. Buday révén már titkári megbízatása előtt, 1936 tavaszán kapcsolatba került a Századunkkal és a Szép Szóval — 1936 végén, 1937 folyamán, láthatóan ezek a kapcsolatai erősödtek föl. A két lapban, főleg a Szép Szóban mind több írása jelent meg. Fejtő Ferenccel s Ignotus Pállal személyes kapcsolata is erősödött

67 — közelebb került hozzájuk. Ez élete és pályája alakulása szempontjából döntőnek bizonyult — publicisztikai pályája tulajdonképpen innen számítható. 1937 nyarán, amikor a Szép Szó szűkebb gárdája (Fejtő, Ignotus Pál, Hatvány Bertalan) Szegedre látogatott, Budayt már körükből üdvözölte egy alkalmi lapon. FejtŐék látogatása egyéb vonatkozásai miatt is fontosnak bizonyult. „A Szép Szó vezérkarának szegedi tartózkodása hozott számomra egy nagyon örvendetes dolgot — újságolta azonnal Budaynak — : Dormándi [a Szép Szó kiadója — L. A.] rendelt tőlem egy könyvet a Pantheon részéről, a magyarországi (katolikus és protestáns) papság történetéről és jelenlegi helyzetéről. A Pantheon egy szociográfiasorozatot akar kiadni, amelynek első darabjának Remenyik Zsigmond Bűntudatát minősítették utólag, mely a falusi dzsentriről szól; következnek az arisztokrácia, papság, polgárság. Nekem eredetileg ez utóbbit szánták, de magam különböző mérlegelések alapján célszerűbbnek láttam a papságot vállalni. Szombaton küldték el a szerződéstervezetet, amint még itt megbeszéltük: ezer pengő, hét hónapon át előre száz-száz, a fennmaradó 300 a könyv megjelenésekor. 1938. III. 15-ig kell a kéziratot 67 Vö. Lengyel András, 1984. 327—336. 440