A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Schiffert Györgyé (Mit eszik a tanya népe?), augusztus 3-án Major Miklósé (Szeged mint földesúr ), augusztus 6-án pedig megint a Patriász Istváné ( Szeged mint földesúr ) követte. A cikkek még azon a nyáron külön füzetben is megjelentek a Dolgozatok a M. kir. Ferenc József Tudomány-egyetem sajtótudományi tanfolyamából с sorozatban. (Buday két cikke adta az első számot, a többieké együtt a másodikat. Ez utóbbiban természetesen Gáspár cikke is újra megjelent.) Gáspár cikke, mely időrendben is, logikailag is a sorozat nyitó írása volt, történeti—etimológiai fejtegetés; inkább műveltség, mint helyszíni élmény lenyomata. Igazában még az sem derül ki egyértelműen belőle, szerzője járt-e egyáltalán a tanyavilágban. A közös munka mégis Budayékhoz kapcsolta, s bevonta a Bethlen Gábor Kör belső életébe. A körbe, visszahúzódó alkata ellenére, könnyen beilleszkedhetett — részben, mert a kör református diákszervezet volt s onnan (Kolozsvárról) került Szegedre, ahol Gáspár maga is fontos éveket töltött. Részben pedig azért, mert Buday György nemcsak ugyanannak a kolozsvári református kollégiumnak volt diákja korábban, amelynek Gáspár is, s nemcsak a korábban Gáspárt is tanító Buday Árpád fia volt, de jó pszichológiai érzékű, tapintatos szervező is, aki éppen ebben az időben próbálta a kört nyitottabbá, színvonalasabbá tenni. Az agrársettlementben résztvevőkből így éppen 1930 Őszén kezdett formálódni az az intellektuális „élcsapat", amely 1931 tavaszától—nyarától Művészeti Kollégiumként jelezte önmagát, s rövid idő alatt az egyetemi fiatalság legjelentősebb szervezetévé vált. Ez a szűkebb csoport, amelynek hamarosan Gáspár is tagja, részese lett, a Bethlen Gábor Kör keretei közt, de attól fokozatosan elkülönülve működött, s „é'csapatszerű" elkülönültségében — minden felekezeti elfogultságon fölül állva — tömörítette magába a legjobb erőket. A reformátusok (Buday, Tolnai Gábor, Tomori Viola, Árvay Erzsébet stb.) mellett hamarosan aktív katolikusok (pl. Ortutay Gyula), zsidók (Reitzer Béla, majd Radnóti, Hont) is jól megfértek együtt. 1932-re, Erdei Ferenc s Kárász Judit fölvételével, a Művészeti Kollégium lényegében mind személyi összetételét, mind szervezeti formáit illetően megszilárdult.

51 A körben, majd a Művészeti Kollégiumban zajló élet lényegében három síkon folyt. Kezdetben a tanyai kiszállások, agrársettlement-előadások voltak a jellemzőek, a Művészeti Kollégium létrejöttével s önállósodásával párhuzamosan azonban ennek helyébe részben a folyamatos, öntisztító eszmecserék léptek, részben pedig a Művészeti Kollégium nyilvános vitaestjei s könyvkiadói tevékenysége. 1931 végén, 1932 elején az élcsapat, a kollégium formálódó kollektívája a Hétvezér utcai Munkásotthonban is eljutott, ahol — a hivatalos szociáldemokrata „vonalnál" radikálisabb — féllegális aktív munkát végeztek. Gáspár, Csaplár Ferenc szerint, „részt vett a Kollégiumnak a Szeged környéki falvakba, tanyavilágba szervezett kiszállásain, szemtanúja volt a szegedi Munkásotthonban folytatott önképző, agitációs és kulturális munkának."

52 Keresztényi Nándor szerint pedig „a baktói és a sándorfalvi parasztok között végez kutatómunkát".

53 Bár ezeket az adatokat ismert írásos forrás nem erősíti meg, valószínűleg így történt; Gáspár — a hozzájuk tartozás okán — részese volt, részese lehetett e munkának. Igazán elemében azonban más területen volt; a kritikai, vitatkozva továbbgondoló eszmecsere „feküdt" neki a legjobban. 1932-ben a kör a Kálvin téri kis irodából egy Kárász utcai nagyobbá költözött át, s ez jótékonyan hatott a köri életre. „Végre megint volt könyvtár, folyóiratok napi51 A Művészeti Kollégium történetének úttörő földolgozása Csaplár Ferenc tollából született meg: Csaplár Ferenc, 1967. — Saját fölfogásom rövid foglalata: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának néhány sajátossága. Kézirat. 52 Csaplár, 1971.1145. 53 Keresztényi, i. m. 436