A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

г írja, amit igaznak hisz, érez, s e hitet az intellektus inkább csak „racionalizálja" semmint analizálja. Délmagyarország-beli cikkét követően hosszú évekig alig tudunk róla valamit. Annyi bizonyos csak, még 1920-ban (valószínűleg az év őszén) Budapestre került tanulni — a műszaki egyetem Közgazdasági Karának hallgatója lett.

37 Ezt a főiskolát az 1920. évi XXXI. te. alapján akkor szervezték meg, s közel másfél évtizedig sajátos helyzetben, önálló egyetemi karként működött. Célja volt előkészíteni „azokra a hivatásokra, amelyek magasabb gazdasági, mezőgazdasági és közigazgatási ismereteket kívánnak", s gondoskodni „a nevezett szakok tanárainak képzéséről is".

38 Gáspár ennek az intézménynek első hallgatói közé tartozott — bár nem tudjuk, a társadalomtudományok iránt már ekkor megmutatkozó érdeklődés vezette-e ide, vagy valami más, egyéb megfontolás. Franz Oppenheimer „államszociológiájának első fogalmazását" mindenesetre már gimnazista korában megismerte, így föltételezhetjük, hogy döntését belső késztetés (is) motiválta.

39 Pesti életéről, egyetemi tanulmányairól nincs adatunk, intellektuális fejlődéséről valami mégis sejthető. Évekkel később, olvasmányairól vallva ugyanis ezekre az évekre utalt. 1920-ban „tizenkilencéves voltam s Budapesten az újonnan megnyílt közgazdasági kar hallgatója; az új főiskola sokágú tanterve sokfelé való kalandozásra kötelezett, a filozófiai enciklopédiától a vajköpülésig. S többek között kötelező volt a büntetőjog tanulása is. Találomra Vámbéry Rusztem tankönyvét kezdtem forgatni, megtanultam belőle a büntetőjogot amennyire kellett s közben a humanizmus, a haladás és az építő reformmunka légkörét szívtam ebből a könyvből. Tájékozatlan kis gólya létemre tehát ugyancsak félreeső vidékre vetődtem 1920-ból. Nem lett belőle baj, minthogy a büntetőjog vendégprofesszora Balogh Jenő volt, túl a politikai aktivitáson és innen azon, ami politika volt 1920-ban [...]; az Akadémia főtitkári szobájában fogadott, amikor kollokviumra jelentkeztem, előzékenyen kérdezett ki felforgató kollegája tanaiból s jeles érdemjeggyel bocsátott útra. Ugyanez évben egy nagy politikai per tárgyalásáról olvastam a lapokban. Az elnök részleteket olvasott fel a vádlott egyik tudományos művéből, majd tömören így foglalta össze a tanulságot : »Öxi szerint tehát egész történelmünk csupa hazugság, s valójában minden azon fordult meg, hogy kinek hány hold földje volt?« Ennek a beajánlásnak nem lehetett ellenállni; így róhatom be döntő olvasmányaim közé Ágoston Péter könyvét, A magyar világi nagybirtok történetét. Harmadik elhatározó könyvélményem 1920-ból Germanus Gyula müve, A föld és faj hatása a történelemben" lett.

40 Szemléletében tehát a liberális protestantizmus mellé egy avval némely területen rokon, de attól mégiscsak radikálisan különböző új irányzat: a polgári radikalizmus bukkant föl. Szemléletének e forrása azonban, amennyire egyelőre megítélhető, nem lett kizárólagos eleme tájékozódásának. Valószínűleg már ekkoriban, a húszas évek elején is „mindentolvasó" volt, s azok az olvasmányélmények, amelyekről vallomásában hírt ad, zömmel ezekben az években érték. Franz Oppenheimer A szociológia rendszere, Marx és Engels Kommunista kiáltványa, Marx „két kisebb írása (Osztályharcok és Polgárháború Franciaországban)", Plehanov A marxizmus tudományos alapproblémái, Kropotkin valamelyik műve, Anton Menger Új államtana, Georg Adler A szocializmus és kommunizmus története, Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés, Tocqueville A demokrácia Amerikában, Le Bon 37 Csaplár, i. m. 1145. Vö. Kőhalmi Béla. Szerk. 1937—136. 38 Új Idők Lexikona. 16. köt. Bp. 1939. 4014. 39 Vö. Kőhalmi Béla. Szerk. 1937. 136. 40 Kőhalmi Béla. Szerk. 1937. 136. 433