A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

A sorok között olvasva az élettárs és kolléga finom kritikáját is érezhetjük. Jakóné nyilván arra akart utalni a „remete" szóval, hogy férje csak magának, sajátos kutatásainak élt anélkül, hogy eredményeit gyümölcsöztette volna. Ennek részben ellentmondanak a többezres példányszámban publikált recepturakkal teli szakkönyvek, és a szabadalmaztatott találmányok sorozata.

67 Valamelyest azonban mégis igaza lehetett. Jakó nem volt jó üzletember. Nem tudott megmaradni a már bevált recepteknél, folytonosan változtatott az anyagon, a formán, a dekoron, a mázon. Képzőművész rajztanárnak indult, a szülői házból magával hozta a textil tiszteletét, és felesége révén szerencsésen találkozott a kerámiával. Az iparművészet terén indult el, közben mélyen elmerült a szilikátkémia bugyraiban, és korának legmagasabb fokán űzhette volna a thermometrikus tüzeléstechnikai ipart is. Máig használatos anyagtant írt az agyagipar számára, és keze alól tanítványok százai rajzottak szét az iparban. Az eddigiekből úgy tűnik, mintha technikai-technológiai érdeklődése elvitte volna eredeti céljától, a művészettől, a valóságban azonban szerencsésen ötvöződött nála a technika a művészettel. Ennek köszönhette, hogy munkássága nemcsak a hazai, hanem az egyetemes kerámiatörténetet is gyarapította. Ahhoz, hogy helyét a magyar kerámiatörténetben kijelölhessük, időnként az egyéni keramikusság keretein is túl kell tekintenünk. II. Jakó Géza munkásságának jelentősége a kor kerámiaművészetében A gyárszerű termelést a magas szériaszámok jelentik

68

. Kőedánygyáraink többségében — noha berendezésük már ekkor korszerűtlen volt — több tízezres szériában folyt egy-egy edénytípus készítése. A Zsolnay-gyárban is magasak voltak a szériaszámok, de meg sem közelítették a hagyományos kőedénygyárakét. Ennek oka a Zsolnayak azon törekvése volt, hogy nem egy-egy típus gyártási számát növelték, hanem a típusokat a lehetőségek adta keretek között.

69 Ezért míg kőedénygyáraink legtöbbjében a dekorok és főleg a formák száma alacsony, a Zsolnay-gyárban a századfordulón ez már több mint kétezerre rúgott. Azonban a típusoknak ez az egyetlen európai gyárban sem tapasztalt nagy száma sem volt elegendő a századforduló, illetve az 1900-as évek első évtizede stílusigényeinek kielégítésére. Ezt főleg a művészek konstatálták, akik nagyüzemben, így a Zsolnayaknál dolgoztak, mint pl. Jakó Géza. Amikor 1886-ban, kereken száz esztendővel ezelőtt született, Szentesen és egyáltalán az Alföldön még több fazekas és keramikus kisiparos élt.

70 Tevékenységük feltehetően ösztönzően hatott a fiatal Jakóra. Gyermekkorában még működött a hódmezővásárhelyi Agyagipariskola,

71 így nem volt nehéz a kerámiai alapismeretek67 Özv. Jakó Gézáné, Markstein Ilona az ötvenes években Gádor Istvánnak műhelydokumentációs füzeteket adott át férje hagyatékából. Dr. Jakó Éena szíves közlése. 68 Imre Katona: Les céramiques éosinnées Zsolnay précoces. Ars Decorativa, 4. 131—136. p. 69 A forma- és dekorszámok, valamint a jegyek összetétele, kalligráfiája és formái a tárgyak készítési idejét kiadják. A formakönyvek szerint a termelés növekedésével egyre nőtt a formák száma és nyilván csökkent a gyártott példányszám. Katona i. m. 131—136. p. 70 Farkasházy Fischer Vilmos: Az állami agyagipari gyakorló műhelyek eseményei. Farkasházy 1912-ben vezetett tanfolyamot Szentesen. E tanfolyamon főleg a frittelt mázak alkalmazását és készítését tanulmányozták, illetve gyakorolták, (pag. 36.) 71 Az agyagipari iskolák létrehozását a kereskedelmi és földművelésügyi kormányzat támogatta abból a célból, hogy ezekben a fazekasokkal a magasabb rendű (ónmázas) kerámiák készítését elsajátítassa. Elsősorban ott létesültek ilyenek, ahol adottak voltak a fejlettebb kerámiakészítés feltételei. Bár a hódmezővásárhelyi fazekasok nem csináltak mást, mint az ország más részeinek fazekasai — legfeljebb más díszítőstílust alkalmaztak—-, mégis azt a feladatot kellett megoldaniuk, hogy a fejlettebb kerámiakészítést szorgalmazzák és erre tanítsák meg Vásárhely és a környék fazekasait. 399