A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

naplójából tudjuk, hogy csaknem harminc viszonteladó kereskedővel értékesíttette portékáit, és egy-egy vásárlóval csak ritkán tudott lOOK-ás üzletet vagy annál nagyobbat lebonyolítani. Legtöbb termékét Radványi Istvánnak adta el, akinek feltehetően Pesten volt üzlete, de árui elkerültek Mezőkövesdre és Besztercebányára egyaránt.

36 A megélhetés érdekében nem volt válogatós : vázát, hamutartót, állatfigurákat, szenteltvíztartót, szentképet, virágcserepet és apró edényeket is készített. Ebben az időben fényképezte le kerámiai laboratóriumát, így az egykori termékeket és a műhely berendezését vizuálisan is rekonstruálni tudjuk. (6. kép) Nyersanyagait Kopeczkytől és Klazsig Mihálytól vásárolta, de az igényesebb festék- és mázanyagokat a külföldi Bidtel-cégtŐÍ szerezte be. Legtöbb kiadása mindig a tűzifára esett, 192l-re ez az összeg elérte a teljes forgalmának negyedrészét is. Talán épp ezért vállalkozott különösebb befektetéseket nem igénylő szakértői tevékenységre. Az Anyagértékesítő Rt.-tói, a dr. Fonó-fíle irodától, az Industriától, és az Unió pipagyártól jelentős tiszteletdíjakat kapott ez ido tájt.

37 A világpolitikai események: a várva várt béke, majd a forradalmak Jakot is kimozdítják budafoki magányából. 1919-ben jelenik meg első írása: ,,A művész és a szocializmus", és mág ugyanabban az évben közli a Magyar Iparművészet hozzászólását a nyílt vitához: „Tennivalók az iparművészet terén."

38 írásában az iparművészek érdekcsoportjainak kiállítási csarnok, illetve iparművészeti üzlet létrehozására irányuló eltérő véleményét igyekszik összebékíteni, és a gazdasági pangás miatt jajongókat fúzióra ösztönzi : „A forgalom természetesen nagyon megcsappan, de ha a fővárosban csak két ilyen üzlet maradna nyitva, nem ok arra, hogy éppen a magyar iparművészek boltja hiányozzék. Ne engedjük, hogy az eszközök kiszorítsák magát a célt, ne adjunk az ügynek hangzatos címet, márványtáblát, pazarul berendezett irodákat és vezérigazgatót, hanem fejtsünk ki annál több produktív munkát és annál nagyobb alaposságot. Ha az iparművészek összeállnának és a saját erejükre támaszkodva, szövetkezeti alapon akarnák megvalósítani ügyüket, nem hihető, hogy azt az anyagi tőkét, amire szerényebb alapon szükség van, nem tudnák előteremteni maguk az iparművészek. Ügyes vezető erő mellett, egy kis áldozattal, kitartással és szorgalommal elérhetnénk a célt, kezdjünk hozzá tehát inkább ma, mint holnap." Mire írásai megjelennek, Horthy Miklós emlékezetes bevonulása után sem a „szövetkezeti" szónak nincs jó hangzása, sem a művészet és a művészek szocialista megítélésének nincs már semmi alapja, Jakónak is sürgősen vissza kell vonulni a közéleti szerepelés színtereiről budafoki alkotó magányába. Műhelymunkájának meg is látszik a következménye: az újjárendezett karácsonyi vásáron, 1921 decemberében ismét meglepi a közönséget

39 : „Évről évre izmosodó tehetségről számolnak be JAKÓ Géza kerámiai munkái. Nagy anyagszerűség, a formáknak nyugodt, érett átgondolása, s a festékhatásoknak finom színderűje jelentkezett munkáin, melyeknek nagy érdemük még az, hogy árban is hozzáférhetők a szerényebb képességű vásárlók számára..." 36 Uo. 4., 8. old. 37 Uo. 10—11. old. 1920—21. és 200/1—14. tervezet a Városlődi Kőedénygyár üzembe állításáról. 38 Magyar Életrajzi Lexikon (MÉL) I. 792. Bp. 1967., és MI. 1919. 3—4—5. 39 MI. 1922. 33.: „Kerámiák..." 389