A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

fokozását és egyúttal más társadalmi osztályokban dolgozó minden rendű és rangú polgártársainknak életfenntartási szükségleteit és így saját létfenntartásunk eszközeit is." Programjukba foglalták, hogy csak az így megerősített társadalom a maga kipróbált hazafiságával képezheti azt a megingathatatlan alapot, amelyen fel fog épülni ,,egy nyugodt, megelégedett társadalom minden rétegével testvériségben egyesülő és egymásra támaszkodva biztosan boldoguló magyar népköztársaság". Ehhez a programhoz kérték az egész parasztság és a körükben „működő minden rendű polgárjogot nyert munkáskörök lelkes, odaadó támogatását". De hitték, remélték és óhajtották, hogy e küzdelmükben a polgári elemek is segítséget nyújtanak a pártnak.

59 Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a Kisgazdapárt december 19-i országos értekezletére, különösen a pártprogram kibővítésére jellemző volt a társadalmi béke óhajtása és szorgalmazása. Ennek érdekében a demokratikus kis- és középparasztság pártja tenni is kívánt: hajlandónak mutatkozott lemondani önös osztály-, illetve rétegérdekeinek egy részéről, hogy ezzel is tompítsa a meglevő szociális feszültségeket. Az értekezlet legfontosabb határozata kétségtelenül az volt, amely felhatalmazta a pártvezetőséget más polgári pártokkal való együttműködésre. így a pártvezetőség tagjai ott voltak a Függetlenségi és 48-as Párt december 22-i nagygyűlésén, amelyre Károlyiak minden haladó polgári pártot meghívtak, akikkel lehetségesnek vélték az összefogást. Károlyi miniszterelnök arról beszélt, hogy ... „a dolgozó polgároknak és a dolgozó munkásoknak tömörülniök kell, ha biztosítani akarják a forradalom eredményeit", azokkal szemben, „akik fönn akarják tartani a régi rendet, a kapitalista rendszert a maga teljes ridegségében és igazságtalanságában " E radikális kispolgáridemokrata programot a jelenlevő pártok vezetői, ill. képviselői — köztük Nagyatádi, a Kisgazdapárt vezetője is — támogatásukról biztosították, egyetértettek a haladó polgári pártok együttműködésének gondolatával.

60 Itt kell megjegyezni, hogy a gyűlés előtt Nagyatádi Szabó a kormány csaknem valamennyi tagjával tárgyalt. Ezt a polgári miniszterek kezdeményezték, de Nagyatádi csak a szociáldemokrata párt minisztereinek tudtával és hozzájárulásával volt hajlandó a tárgyalásokat megkezdeni. A megbeszélésen a Kisgazdapárt vezérének a kormányba való belépéséről volt szó. Ő ahhoz a feltételhez kötötte részvételét, hogy a kormányban megfelelő hatáskört kapjon, mert — ahogy ő mondotta — „szükséges, hogy a nép, amelyet képviselek, elveim megvalósítását is lássa vállalkozásomnak." E tárgyalások azonban december 23-án befejeződtek azzal, hogy a még meglevő nézeteltérésekben majd a minisztertanács dönt.

61 Ebben a kérdésben azonban ekkor még nem született döntés. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a Függetlenségi és 48-as Párt jobbszárnyához tartozó Lovászy Márton — aki e tárgyalásokat is leginkább szorgalmazta —, szintén kivált a kormányból. Lovászy célja egy tiszta polgári kormány megvalósítása volt. Ezért ő is tárgyalásokat kezdett a polgári pártokkal. A polgári erők összefogásához első lépésként elhatározták a Polgárszövetség megalakítását. Ebben a Függetlenségi és 48-as Párt jobbszárnya mellett szerepelt a Keresztényszocialista Párt, a Kisgazdapárt és a Földművespárt. A tárgyalások hatására a két parasztpárt vezetősége közeledett egymáshoz, és január 2-án elhatározták a két párt fúzióját.

62 Milyen párttal egyesült a Kisgazdapárt? Kik voltak a vezetői, milyen céljaik voltak? Kiknek az érdekeit képviselték? Milyen társadalmi bázisuk volt? Ezek59 Uo. 1918. december 29.1—2. 60 Magyarország, 1918. december 24. 1. Idézi még: Hajdú Tibor 1968. 241—242. 61 Szántó-Vető, 1919. január 12. 7. 62 Uo. 331