A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Régészet - Béres Mária: Adatok az Árpád-kori gabonatárolás kérdéséhez
A búza, árpa, rozs, zab termesztésével kapcsolatban a szakirodalom kétszeres terméseredményeket 52 igazolt a tárgyalt időszakra vonatkozóan. Ezen növények kézi vetéséhez hektáronként 140—180 kg gabonát számolhatunk 53 , s ez a hektáronkénti vetó'magmennyiség nagyjából megfelel a 16. századi forrásokban szereplő, világosan eló'ször csak itt feltüntetett holdankénti vetőmagszükségletnek is 54 . A búza fajsúlyát 1,4 kp/dm 3-nek tekintjük 55 . Eredményeink értékelésénél figyelembe vettük azt a tényt is, hogy a középkorban nemcsak Európában, hanem Magyarországon is — a búzával szemben — a fő termény a köles volt 56 ; hazai koraközépkori terméseredményére azonban nincsenek adataink, ezért a többi gabonafélék mellett táblázatunkban nem tüntethettük fel. Viszont tudjuk róla, hogy hektáronként kézzel 20—35 kg-ot vetettek belőle, terméseredménye pedig kétszeresnél nagyobb lehetett a 13. században is. Térfogata 0,6 kp/ dm 3 . 57 így becsléseket a kölessel kapcsolatban is végezhetünk Az Árpád-kori településeknek a régészeti irodalomban jól közölt veremadatai alapján a vermek átlagos térfogata 0,6—0,8 m 3 volt. Az eddigi feltárások azt mutatják, hogy minden 12—13. századi településen — pontosabban : falutelepülésen — a kisebb méretű vermek mellett számolnunk kell nagyobb — 3,8—9,5 m 3-es —, nem teljesen zárt veremtípussal is. A hazai Árpád-kori falukutatás mindeddig egyetlen terjesen feltártnak tekinthető és közölt települése a dunaújvárosi, melyet a 12. századra keltezhetünk 58 . A falu rövid életű volt, így kevés az egymásra rétegződés, viszonylag egyszerű a relatív kronológia megállapítása. A 12. század gazdaságában zömében már végbementek azok a változások, melyek kialakították a 13. század első kétharmadának falusi mezőgazdasági termelési szerkezetére jellemző vonásokat, így feltételesen összehasonlíthatjuk a dunaújvárosi Árpád-kori telep idevágó anyagát táblázatunk 13. századra vonatkozó adataival 59 . Egy 1231-ben keletkezett oklevélből tudjuk, hogy hetven hold művelt föld mellé hat háznép hasznára tartozékokat is adtak 60 . A földmértékekre vonatkozó irodalmat mérlegelve úgy véljük, az említett hetven hold ötvenkilenc-hatvan mai hektárnak felel meg 61 , tehát az oklevélben szereplő egy-egy háznépre közel tíz hektárnyi szántó jutott. A búzára, rozsra, árpára, zabra alkalmazott táblázatunk eredményei és a vermekre vonatkozó átlagszámításokkal való egybevetésből kitűnik, hogy a 13. században egy falu szántóföldi művelésre alkalmas külsőségeinek egyharmad-egyhatod52 Gunst Péter—Lőkös László, 1982. 47.; Braudel, F., 1985. 121. 53 A természettudományok zsebkönyve. Budapest, 1959. 2, 54. 84 Bogdán István, 1978. 187—188. 55 A növénytermesztés kézikönyve I— II. Budapest, 1970. 105. 56 Braudel, F., 1981. 101—120.; Tálasi István, 1979—80. 345—363.; Kapás Sándor, 1969. 154—156. 57 Mezőgazdasági lexikon I—II. Budapest, 1982. 852—853. 58 Bóna István, 1973. 59 Bóna István: FontArchHung. Budapest, 1973. alapján: 1. Kilenc lakóházra (háztartásra) huszonegy-negyvennégy átlagos méretű és egy nagy 3,8 m 3 űrtartalmú verem jutott. 2. Az ezekben eltartható összes szemtermés térfogata 18—33 m 3 . 3. Búza, árpa, rozs és zab esetében tehát 234—429 q, köles esetében 108—198 q fért el bennük. 4. Egy háztartásnak négy-öt kisebb űrtartalmú veremre volt szüksége a következő évi vetésre szánt gabona tartós tárolásához. 60 Györffy György, 1977. 408. 61 Bogdán István, 1978. 11—180. 32
