A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Szrenka Éva: „Nemes Sz. Kir. Szeged Város Piacza” az 1840-es években

E rövid bevezetés után Halácsy Miklós mérnök térképe alapján megpróbálom rekonstruálni, milyen is volt a szegedi piactér (a mai Széchenyi tér) 1840-ben. Sokáig itt volt a reformkori város központja. „A nagy piac — írta 1845-ben a Honderű —, mely óriás voltában inkább szolgál már kietlenségre, mint díszére Szegednek" zsúfolva volt árukkal s vevőkkel. „Bánátból búzát hoznak ide, Makóról zöldséget, Vásárhelyről túrót, sajtot és egyebet; legjelesebb cikk mégis a szappan, hal, tarhonya s paprika. Paprikától Szegeden nemcsak a leves, de még a ház oldala is veres; ide akasztják összefűzve, s az mint egy nagy szőnyeg befogja oldalát. — Hal annyi van, hogy főkép, ha dögleni kezdenek, megbűzhődik tőlük a levegő."

10 Ha az idegen megállt a kirakodóvásár vagy a hetipiac forgatagában, a teret övező, hézagosan telepített épületek közül a városháza vonta magára a figyelmét. Copf stílusú főhomlokzata hármas tagozódású, az előreugró középső szakasz magasabb, föléje két traktusú, karcsú sisakkal fedett torony emelkedett. A dunántúli főúri kastélyokkal közeli rokonságot mutató épület. Nagy Zoltán tisztázta, hogy építésére Ballá Antal kapott megbízást, mikor 1776-ban a városról és határáról kitűnő térképét készítette. Terveiből néhány töredék megtalálható a szegedi levéltárban. Az épületet azonban Schwörtz János építette, Vedres István közreműködésével és tervei szerint. Az alapkőletétel 1799. augusztus 30-án páratlan ünnepséggel zajlott le. Ezek a mozzanatok már ismertek a bécsi Magyar Kurir akkori tudósításából.

11 A tanácsháza építőjének érdekes újítása, hogy egyik részét úgy építette, hogy színházi előadásokra is alkalmas legyen. Ez Vedresnek, a magyar játékszín egyik szegedi apostolának érdeme. A festés és berendezés utasítása szerint készült, a függöny tervét maga készítette.

12 A tanácsháza elé a sokadalmak napján kirakták a pellengért, a homlokzatra pedig felkerült a pallos, a szabad királyi város jelképe. A tér délnyugati sarkában állt a barokk Szentháromság-szobor; ezt a szobrot Kárász Miklós fogadalomból emeltette 1734-ben, mert a hagyomány szerint, ártatlan béresét hirtelen haragjában agyonütötte.

13 A szobrot többször felújították, az 1870-es években ment tönkre. E szobor körül zajlott az „emberpiac", ahol munkaviszonyokat létesítettek, és üzleteket kötöttek. Itt tárgyalta meg a város férfilakossága a közeli vendégfogadóban megforduló idegenektol kiszivárgott híreket. A nagypiac északi sarkán földszintes épület helyezkedett el, a kamarai élésház, mögötte kincstári szárazmalom őrölte a gabonát. Közvetlenül a városháza mellett afféle áruház állt, négyszögletes nagy épület, tornác vette körül minden oldalról, onnan nyíltak az üzletek. Szám szerint tíz és több mészárszék. Udvarában volt a híres lacikonyha, tele pecsenyét és lepényt sütő kofákkal. A tanácsháza mögött volt a város vendégfogadója, a Fekete Sas, négy szobával és ötven lóra méretezett istállóval. Még két fogadót találhatott itt egymás mellett az utas, az Arany Páva és a Hét Választófejedelem elnevezésűt. A legrégibb és a legjobb a Fekete Sas volt. Vendéglősét igen leleményesnek nevezi a Honderű, „mert a sarat az udvarról puttonyokban kihordatja az utcára, a kocsiútra, ahol a sár tengelyen felül ér. Meglehet, arra számít — írta a folyóirat —, hogyha egy idegen utas a Hét Választófejedelembe akar hajtani, már a Fekete Sas előtt levő sártenger elfogja kocsiját, s ő kénytelen leend hozzá szállni." (A Feketesas utca a mai Bajcsy Zsilinszky utca.) Ezen az úton továbbmenve ismét piactér fogadott bennünket, a Ferenc-piac, mely 10 Honderű, 1845., Vidéki futár, 290., Társasélet, 296, 334. 11 Magyar Kurir, 1799. III. fertály, 26. sz. Toldalék. 12 Reizner János 1899—1900 II. 7—38. és III. kötet egyes fejezetei, Vedres István 1799., Nagy Zoltán 1956. 13 Bálint Sándor 1959. 78, 84—108. L. még Bálint Sándor 1976. 84—93. 286