A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Régészet - Vörös Gabriella: Késő szarmata edénylelet Kiskundorozsma-Kistemplomtanya lelőhelyről

A lelőhelyek többségének anyaga sajnos mindezidáig publikálatlan, vagy nem teljes egészében feldolgozott. A kerámiaanyag összetétele, jellemzői alapján azonban biztonsággal köthetjük valamennyit a 4. század végén induló időszakhoz.

33 A tálak (3—4. ; 9. kép) finom kivitelükkel, gondos díszítésükkel emelkednek ki a leletegyüttesből, az ún. díszkerámiák sorába tartoznak. Egyedi darabnak számít mind a kettő, pontos párhuzamaikat nem ismerjük. Közös jellemzőjük, hogy a hasukon kannelúra sor halad körbe. Hasonló kivitelű és díszítésű edények elsősorban sírmellékletként, vagy szórványként fordulnak elő.

34 Д kannelúra az Alföld területén a szarmata gölöncsérek munkáin a figurális besímításokkal együtt a 4. század második felében jelenik meg.

35 Ez a dekoratív ékítmény főként a korsók hasán, a poharak oldalán és a tálakon figyelhető meg.

36 Kannelúrás töredékek ismeretesek SzentesFábiánból,

37 valamint Gyuláról

38 — valószínűleg mindkettő korsó töredéke. Korsó díszeként találkozunk vele a bánhegyesi

39 és a Csongrád-Gedahalmi

40 szórvány darabokon. Poharakat szórványként Tiszalök-Rázomról ismerünk,

41 két csongrádi hunkori temetőből pedig sírmellékletként kerültek elő: a Berzsenyi utcai lelőhely 6. sírjából

42 és a Kenderföldek 48. temetkezéséből.

43 Egyenesfalú, kannelúrás oldalú tál töredékét tartjuk számon Ada lelőhelyről.

44 A magas, szürke tál legközelebbi analógiáját a Vrsec Crvenkáról származó leletben találtuk meg.

45 A téglavörös, magas tál technikai kivitele, felépítése, arányai alapján a leggyakoribb és legjellegzetesebb hunkori edénycsoportba sorolható.

46 Kivételes finomsága és díszítése miatt azonban egyedi darabnak kell tartanunk. A kannelúra alkalmazásának okát és eredetét a ritkább és értékesebb fém- és üvegedények utánzásában látja a kutatás.

47 A kézzel formá

lt kis, bög

re (5. ; 10. kép) jellegtelen, hasonló darabok a szarmatakor egész időszakában a telepeken és temetőkben egyaránt előfordulnak.

48 A tálkáka

t (6—7. ; 11—12. kép)^yorskorongpnjormáltJazékdijából alakították ki olyan módon, hqgy я töredezett oidalakéleit-gondosan egyenletes magasságúra csiszolták. A két fazék eredetileg nagyjából azonos méretű és űrtartalmú lehetett, Tegalábbis közel egyforma fenékátmérőjük (9,0; 9,9 cm) erre utal. A leletegyüttesben 33 A legújabb kutatási eredményeknek köszönhető, hogy a késő szarmata települések anyagát pontosabban tudjuk keltezni, illetve a korábbi korhatározást korrigálni. Köszönöm Istvánovits Eszternek, hogy kéziratát áttanulmányozhattam (1981.) és eredményeit felhasználhattam. A Hódmezővásárhely—fehértói telep belső kronológiájának átértékelését lásd: H. Vaday Andrea 1980—1981/1. 40. 34 Valószínű, hogy a teljesen ép szórványedények eredetileg szintén sírok mellékletei voltak. Gyakori volt ugyanis, hogy a találók csak az értékesebbnek számító, vagy mutatósabb leleteket gyűjtötték be és juttatták el — szerencsés esetben — a múzeumba. 35 H. Vaday Andrea 1982. 127—128. 36 A kannelúrás és a facettálás nemcsak az Alföldön terjedt el ebben az időszakban, hanem jóval szélesebb körben: a Fekete-tenger vidékétől egészen Nyugat-Európáig (Mészáros Gyula 1970. 87.). A kannelúrás korsók néhány szép párhuzamát lásd: Mészáros Gyula 1972. IX. t. 1—4.; X. t. a—b. 37 Alföldi András 1932. XXVIII. t. 6. 38 Uo. 7—8. 39 Párducz Mihály 1950. CXXVI. t. 24. a—b. 40 Uo. CXXIV. t. 34. 41 Párducz Mihály 1959. XXX. t. 6. 42 Párducz Mihály 1963. II. 8. 43 Uo. 1959. VII. t. 2. 44 Uő. 1950. CVI. t. 8. 45 Szimovlevic, N. 1957. VII. t. 5. 46 A típus leírása: Párducz Mihály 1959. 333—334. 1. típus, 2. kép 1. Nagyon közeli párhuzama ismeretlen lelőhelyről a szegedi múzeumban található. Ltsz.: 53.312.1. 47 Párducz Mihály 1959. 344. Mészáros Gyula 1970. 87. 48 H. Vaday Andrea 1980—1981/1. 31. 18