A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Markos Gyöngyi: Bábaság Makón

Az anya után az újszülöttet vette kézbe a bába. Fürdetés előtt leszedte a „maszkos" testről a „kacaték"-ot, azaz a véres nyálkás váladékot. A kezével lekaparta a zsírt a gyermek testéről. Rendesen a fürösztővízben takarította meg a gyermeket. A magával hozott csővel kitisztította az orrát, kiszedte a „csúnyaságot" belőle. Fürdetésre legalkalmasabbnak a jó minőségű háziszappant tartották. A köldök szakszerű lekötésére igen vigyáztak. Bekötésre köldökfáslit vagy „kődökkötőt", „ködőkruhát" használtak. A bába kicsit visszanyomta a gyermek elkötött köldökét, amelyre egy kis darab összehajtott ruhadarabot helyezett, majd a köldökruhával körbetekerte. Az első fürdetéshez régen igen sokszínű, mágikus cselekedetek járultak. Sok helyen a gyermek egész fejlődését és a családba fogadás rítusát ekkor végezték. Makón a fürdetéshez kapcsolódóan csak néhány mozzanat maradt fönn. A bába néni „mondott valami bolondságot, hogy nagyra nőjél. Aztán rácsapkodott a kis fenekire. Megfogta a két kis lábát, s így felemelte." Vagy azt mondták : „Nagyot nőjél ! Akkora légy, mint apád!" A fürdetés módjára is a bába tanította meg az asszonyt. A bába tanácsolta a szülőknek, hogy tegyék el a gyermek köldökzsinórját. Szokás szerint 7 éves korában kellett a megszáradt köldözsinórt a gyermek kezébe adni, hogy azt bontsa ki. Ha a feladatot sikeresen oldja meg, akkor ügyes, más adatok szerint boldog lesz az életben. Ha az újszülött életképtelennek bizonyult, a bába megkeresztelte. Ez a Mária Terézia korabeli rendelet mint népszokás él az emberek tudatában. „Szükségkörösztölő" vagy „bábakörösztség " volt a neve. A szülés után 7—10 napig járt a bába a gyermekágyashoz az anyát és az újszülöttet rendbe tenni. Ha a szülés nem volt teljesen sima, akkor a lelkiismeretes bába naponta többször is megnézte az asszonyt, bár ez nem tartozott a kötelezettségei közé. A bábák szükség esetén tanácsokkal is ellátták az anyát, ha az újszülött nem szopott, hoztak neki mellszívót. Amelyik bábának mosóasszonya — az iratok szerint segédje — is volt, az csak az anyával és a csecsemővel foglalkozott, a mosást a mosóasszony végezte. Egy bábának egyszerre több újszülöttje is lehetett. Ilyen esetben egymás után az általa kialakított sorrendben ápolta le őket. Ha tanyára kellett menni, akkora szülő nő családjának kellett a naponkénti el- és visszaszállításáról gondoskodni. A gyermekágy időtartama hat hét. Ezt az időt tartották elegendőnek arra, hogy az asszony visszanyerje erejét, egészségét. Szigorú rend szabályozta életét, mert a néphit ezt az időszakot tartotta mind az újszülött, mind a gyermekágyas részére a legveszélyesebbnek.

118 A kötelező pihenési időt nem tudta mindenki megtartani. A szegények folytatták a munkát szülés után szinte azonnal, mások két-három hétig pihentek. Ez alatt a hat hét alatt nem kellett végig feküdni, az asszony fokozatosan szoktatta magát a munkához. A gyermekágyasnak nem volt szabad megerőltetnie magát, amire a bábaasszony is figyelmeztette. A bábának fontos feladata volt a keresztelőn. A családok egy részénél ekkor találjuk meg az újszülött életének, szerencséjének befolyásolására szánt cselekedeteket, hiedelmeket. A múlt század végén és a 10-es években még az volt a szokás, hogy nagyon hamar, sokszor még aznap vagy másnap megkeresztelték a csecsemőt. Később ez az időpont két-három héttel is eltolódott. Ez esetben a bába munkája a keresztelőn ért véget. Minden bábának volt egy csipkés vagy hímzett térítője („körösztölőtakaró" vagy „körösztölőpaplan", amit magával vitt. A keresztelőre ünneplősen felöltözte118 Markos Gyöngyi i.m. 175