A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Régészet - Vörös Gabriella: Késő szarmata edénylelet Kiskundorozsma-Kistemplomtanya lelőhelyről

Sem a leltárkönyvben, sem a régészeti gyűjteményben nem akadtunk nyomára a hatodik edénynek (szürke tál), de szerencsére publikációkból jól ismerjük.

7 A hat edény közül három (a két tálka és a bögre) mindeddig közöletlen volt. (5—7. kép) A két tál több alkalommal is szerepelt a korszakot tárgyaló publikációkban (3—4. kép), a fazékkal illusztrációként Kürti Béla Mórával kapcsolatos forrásközleményében találkozhattunk.

8 (2. kép) A két tálat Alföldi András nem sokkal eló'kerülésük után, 1932-ben leközölte, mint a nagyalföldi szarmata kerámia jellegzetes darabjait.

9 Párducz Mihály a szarmata corpus harmadik kötetében Kiskundorozsma — Kistemplomtanya lelőhelynév alatt négy edénnyel foglalkozott, de közülük csak a már Alföldinél is szereplő két tál tartozik valójában a leletegyüttesbe.

10 Ez azért is furcsa, mert a leletkörülmények leírásánál szinte szó szerint idézi Mórát, tehát ismernie kellett az eredeti feljegyzéseket, és így feltétlenül tudott az együtteshez tartozó többi edényről is ! Felmerül annak a lehetősége, hogy a csillámos anyagú, fésűs díszű fazekat, és a fazékaljakból kialakított tálkákat Párducz nem tartotta szarmatakorinak és ezért maradtak ki teljesen a közleményből.

11 Ennek a feltételezésnek ellentmond, hogy már sokkal korábban is közöl olyan fazekakat illetve töredékeiket, amelyek — mint pl. a Solt-paléi késő szarmata település anyagából való darab — pontos megfelelői a dorozsmainak.

12 A kerámiaanyag csoportosításánál nála a fazekak külön csoportot alkottak és egyértelműen szarmatának számítottak.

13 A főzőfazék, mint kerámiatípus, kimaradt Párducz hunkori emlékeket rendszerező nagy munkájából is. A dorozsmai leletek közül itt is csak a két tállal foglalkozott.

14 A leletek leírása 1. Fazék (2. ;S. kép) Vörösesbarna, fekete foltos, kézikorongon formált főzőedény. Anyaga csillámos, apró kavicsokkal, kőzuzalékkal soványított. Pereme vízszintesre levágott, ívelten kihajló. Valinál kiszélesedik, az alja felé egyenletesen összeszűkül. A pereme alatt fésűvel sekélyen bekarcolt vonalköteg található, alatta ugyanezzel a fésűvel benyomottferde mintasor díszíti. M=20,5 cm;Pá=13,7 cm; Fá=8,5 cm Ltsz.: 53.208.13. 2.7ö/(3.;9.kép) Téglavörös színű, gyorskorongon formált tál. Anyaga finoman, gondosan ki* dolgozott. Pereme ívelten kihajlik, teteje egyenesre levágott. Válla hangsúlyozott» hasa erősen kiöblösödik, alacsony talpon áll. Vállát egymástól arányos távolságokban elhelyezett ferde kannelúrák díszítik. M =10,0 cm; Pá=22,3 cm; Fá = 8,5 cm Ltsz. : 53.208.2. 7 Alföldi András 1932. XXVIII. t. 9.; Párducz 1950. CXXII. 35. 8 Kürti Béla i. m. 20. 9 Alföldi András 1932. 80. XXVIII. t. 3.; 9. 10 Párducz Mihály 1950. CXXII. t. 34. Az egyenes falú tál (Párducz Mihály 1950. CXXII. t. 33.) és a gömbös hasú edényke (uo. 39.) nem szerepel Móra feljegyzéseiben, így nem tartozhatnak a leletegyüttesbe. (A két edény leírása i. m. 40.) 11 A fazekat Móra Ferenc — feltételesen — germánnak írja le. Ezt a meghatározást átvéve közli az edény fényképét Kürti Béla is. (I. m. 20.) 12 Párducz Mihály 1938. II. t. 13. 13 Párducz Mihály 1935. 180—181. 14 Párducz Mihály 1959. 340. 13