A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Szűcs Judit: A táplálkozáshoz fűződő hiedelmek nyoma Szentesen

állati származék adott (az utód kel ki belőle) vagy szerzett (színesre vagy mintásra festett) tulajdonsága alapján is szimbolikus jelentést vett fel.

44 A szentesi lányok is piros tojást adtak a locsolóknak. „Mikor kislány vótam, festettünk piros tojást, ászt attunk a fijúknak, mëg néhány fillért." (Vajda Sándorné). Idős férfi adatközlőm, Csonka István köszöntő verse után, a vers szövege szerint is piros tojást várt, és kapott is a legutóbbi időkig. Gyermekeit is erre szoktatta. A legidősebb korosztály ifjúságában (esetleg később is) tisztelettel teljesítette a szokás szerinti nembeli feladatát, és még tovább adta a következő generációnak is. Az ital kiloccsantásának szokását városban élő nagyszüleimnél, az ő nemzedéküknél találtam meg; ha a kútról a pohárba vizet engedtek, kiöntötték belőle. Magyarázatát már nem tudták adni. A táplálkozás-vizsgálat részeként az Alföld más részéről is feljegyezték

45

. A rokonnépek szokásaiban a századforduló táján Munkácsi Bernát ősi formájában találja még az engesztelő áldozatok részeként a pálinka földre öntését; az ételáldozat után a pálinkából a hóra loccsintottak. De az áldozatban szerepelhetett bor is

46

. A szokásnak a rokonnépek szokásával történő összevetés gondolatmenete a vér ivásánál, szétfröcskölésénél leírtakkal azonos lehet. Papp Imre „Kóstojjad mán sógor!" már idézett történet-címe az állatáldozat, kínálás mozzanatát idézi számunkra. Szentesi városi családban — saját családomban, gyermekkoromban — gyakran elhangzottak a következő fordulatok a gyerekek etetése közben: Mit imátkozol neki? Ne imátkozz neki! Jelentése: Miért kínálgatod annyit? Ne biztasd már evésre mindenáron ! Az állatáldozatok alkalmával „az áldozati ételnek a bálvány szájához kenése tulajdonképpen a bálványistennek étellel való kínálása volt." „A kínálás—imádás volt. Meg fordítva is mondhatom, az imádás—kínálás volt."

47 Felvetődik a kérdés, hogy az imád -koz- gyakorítóképzős és -пак, -пек vonzatú alakja az emberek együttes evésének helyzetében is a régi áldozatok megfogalmazásának nyomát őrzi-e. A gyűjtés időpontja, (amelyet a bevezetőben jeleztünk) és a felekezeti hovatartozás a hiedelmek meglétében és kutathatóságában szerepet játszhattak. Tíz—húsz évvel korábban bizonyára gazdagabb anyagot lehetett gyűjteni. A recens anyag feldolgozásának többféle módja lehetséges. A fentiekben az állati származékokhoz fűződő szokásokat és hiedelmeket néztük meg részletesebben, próbáltuk visszavezetni pogány hagyományokra, ezzel a szokás hiedelem-magyarázatát adni. A növényi és állati alapanyagokhoz és azokból készült ételek hiedelmeit más összefüggésben is vizsgáltuk

48

. 44 Magyar Néprajzi Lexikon 1979. 608—612. A húsvéti tojás szócikk szerint nálunk legkedveltebb szín a piros., Földesné Györgyi Erzsébet 1980. 250. A „tojás piros színe a színnek tulajdonított mágikus, bajelhárító erővel lehetett kapcsolatban." 45 Ecsedi István 1933—35. 352. Felhúzzák vödörben a vizet, kilöttyintenek belőle és isznak. 46 Munkácsi Bernát 1910.

2 0430. Hasonló példák. 0470—71., 0442., Magyar Néprajzi Lexikon 1977. I. 61—62. Az áldozat szócikk. 47 Mészöly Gedeon 1952. 51. 48 Szűcs Judit 1985. 321—330. 126