A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

A kutatások ebben az időszakban főként az ásatási leletek feldolgozására, az élő magyarság megismerésére irányultak és kissé háttérbe szorult a gyermekek testnövekedésének tanulmányozása. Ugyanakkor bővült azoknak a száma, akik jóllehet nem antropológiai intézetben dolgoztak, mégis jelentős volumenű kutatást végeztek. Ez utóbbiak tevékenysége elsősorban a vércsoport vizsgálatokra irányult és ROSZTÓCZY ERNŐ, valamint JENÉI A. nevéhez fűződik (MALÁN 1947). BUDAY LÁSZLÓ 1943-ban jelentette meg „Orvosi alkattan" című munkáját (BUDAY 1943), amely nemcsak az antropológiai módszerekről, hanem az alkat és a betegségek kapcsolatáról is nagyon jó áttekintést nyújtott. Talán ez tekinthető az első alkalmazott antropológiai könyvnek hazánkban. Mint minden más tudomány fejlődését, így az antropológiáét is nagymértékben befolyásolta a második világháború eseménysorozata, amelynek befejeződésével a magyar antropológia előtt újabb lehetőségek teremtődtek. Összefoglalás A magyar antropológia történetének áttekintése után megállapíthatjuk, hogy ez a tudomány Magyarországon már nagyon korán igyekezett felzárkózni a külföldi színvonalhoz. A kezdeti időszak nehézségeit követően reménykeltő fejlődés bontakozott ki, amelynek fő irányítója TÖRÖK AURÉL volt. A század elején —jóllehet tehetséges tanítványaiban adva volt a szaktudomány továbbfejlesztésének lehetősége — korai haláluk bénítólag hatott a magyar antropológia további alakulására. TÖRÖK tanítványai közül BARTÜCZ LAJOS vette át a szervezés, irányítás, az utánpótlásnevelés feladatát, melyet közel 40 évig egyedül kellett megoldania. Kétségtelenül visszavetette tudományunkat az első világháborút követően jelentkező „fajbiológiai" irányzat, melyet szerencsére sikerült semlegesíteni. A harmincas évek közepe táján új generáció nevelődött ki, mely a további évtizedekben részben a korábbi eredményeket meg tudta őrizni, részben képes volt arra, hogy az antropológia modernebb irányzatait megértve, újítani tudjon és olyan területekre is kiterjessze a kutatásokat, melyek biztosították a magyar antropológia európai színvonalra való felfejlődését. A mai magyar antropológusok feladata ezt a hagyományt tovább ápolni és fokozott felelősséget kell érezzenek tudományuk jövője iránt. Szolgáljon számukra tanulságul ez a történeti áttekintés, mely igyekezett az objektivitás szem előtt tartásával nem csupán az eredményeket, hanem a fejlődést gátló tényezőket is bemutatni. IRODALOM Acsádi György—Csizmadia Andor—Lipták Pál—Nemeskéri János—Tarnóczy Tamás 1953 Az ivádi embertani kutatások. I. MTA Biol. Oszt. Közi. 2. 137—243. Allodiatoris Irma 1937 Adatok az árpádkori alföldi magyarság anthropologiájához. Budapest. 60 old. 1958 A Kárpát-medence antropológiai bibliográfiája. Akadémiai Kiadó. Budapest. 183 old. Ágh Attila 1965 Marxizmus és antropológia. Valóság. 8. 11. sz. 42—57. Ballai Károly 1923 A magyar gyermek testi kifejlődése. I. Matyó fiúk. Antropológiai Füzetek. 1. 36—43 Balogh Béla 1911 Adatok a lapockacsont méreti vizsgálatához. Budapest. 47 old. 1923 A Broken Hill-i koponya. Antropológiai Füzetek. 1. 92—94. 1931 Jelentés tanulókon végzett szomatoszkópiai, szomatometriai és fiziológiai vizsgálatokról. A szolnoki Verseghy Ferenc reálgimnázium 1930—1931. évi Értesítője. 3—15. 114