A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

ményen levőket. Megtiltotta, hogy az intézetbe lépjek, a könyvtárt használjam és ott vizsgálatokat végezzek" (14). M ALÁN 1936. március 2-án készített feljegyzése szerint (12) MÉHELY jóllehet több településen (Noszvaj, Dudar, Bakonynána) végzett kutatása során az antropológiai méreteket, a színkomplexiót is vizsgálta, sőt a főbb típusokról fényképeket is készített, érdeklődése mégis elsősorban a vér vizsgálatára irányult. TÓTH ZSIGMOND, amíg a tanszéken dolgozott, a hallgatók tanulmányi eredménye és az agykapacitásuk közötti összefüggést vizsgálta. GÁSPÁR honfoglaláskori leleteket publikált, „Ezenkívül több fajbiológiai cikket írt a Cél-ban és a Népegészségügyben" (12). Ezek a kutatások tehát meglehetősen egyoldalúak, MÉHELY célkitűzésének megfelelőek és a tanszék korábbi kutatásaitól távolallóak voltak. Ennek a hatását csak bizonyos mértékben tudták ellensúlyozni MALÁN 1926-tól kezdett vizsgálatai, melyek részben a feltárt leletek, részben az egyetemi hallgatók és tanoncok tanulmányozására irányultak (12). Az 1920 és 1930 közötti időszak másik eseménysorozata szorosan összefügg BARTUCZ nevével. Őt 1920 szeptemberében megfosztották egyetemi adjunktusi állásától és csak részben tudott a tudományterülettel foglalkozni, mivel négy évig volt kénytelen magát háztartási szerek gyártásából fenntartani (FARKAS 1985). Ugyanakkor azonban már 1921-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya BÁTKY ZSIGMOND révén lehetőséget teremtett számára, hogy JANKÓ antropológiai hagyatékát rendezze, illetve hazánk különböző vidékein (matyók, palócok, kunok között, Göcsejben és Hetesben, a Balaton-melléken, Csongrád és Fejér megyékben) részleges embertani vizsgálatokat végezzen, valamint folytathassa a régészek által feltárt leletek gyűjtését. Ez utóbbiban a régészek is támogatták (MÓRA FERENC, MAROSI ARNOLD, CSALLÁNY GÁBOR, FETTICH NÁNDOR, CSALLÁNY DEZSŐ). Mindezek eredményeként mintegy tíz év alatt 3000 hiteles koponyával és 2000 csontvázzal gyarapodott a Néprajzi Múzeum embertani gyűjteménye és megkezdődhetett a történeti embertani leletek rendszeres feldolgozása és publikálása (39). Emellett a Magyar Néprajzi Társaságban kapott „második otthont, előadási és publikálási lehetőséget a hontalan, az egyetemről kiszorult és a hazai fasiszták mind nagyobb nyomásának kitett tárgyilagos magyar antropológia" (39). 1922-ben létrejött a Magyar Néprajzi Társaság keretében az Antropológiai Szakosztály és 1923-ban társadalmi gyűjtés eredményeként újból megjelent az Antropológiai Füzetek című folyóirat. Ez utóbbi kísérlet sikeresebbnek tűnt TÖRÖK kezdeményezésénél, hiszen 150 előfizetője volt és külföldön is támogatásban részesült. „A gazdasági helyzet romlása, az anyagi támogatás fokozatos csökkenése, a mindjobban terjedő rasszista, nordista, fajbiológiai mentalitás nyomása alatt azonban a folyóirat megjelentetése mind nehezebbé vált és végül 1928-ban" a III. évfolyam megjelenése után kiadása hosszabb ideig szünetelt (39). Az első évfolyamokban (1923) BARTUCZ az embertan akkori helyzetét és jövőjét elemző cikket írt (BARTUCZ 1923), HILLEBRAND, az azóta már régészeti kultúra nevét adó bodrogkeresztúri ásatásokról (HILLEBRAND 1923), BALLAI pedig matyó fiúk testi fejlődéséről számolt be (BALLAI 1923). A mai értelemben vett fizikai embertanhoz tartozó kutatási eredmények a későbbi kötetekben (1926-ban és 1928-ban) is megtalálhatók, amelyek arra utalnak, hogy a magyar antropológiai vizsgálatok —• nagy részben függetlenül az egyetemi tanszéktől — egy másik irányban, más intézmény keretei között tovább folytatódtak. Az eredmények megismerését az is elősegítette, hogy az újonnan megjelent antropológiai folyóiratban azokat nemcsak magyar, hanem idegen nyelven is publikálták, sőt voltak olyan cikkek, melyek csak idegen nyelven jelentek meg (BARTUCZ 1923, DÚS 1923). 108